„Egy földönkívüli megfigyelő arra a következtetésre juthat, hogy az emberiség gazdasági célja, hogy a nyersanyagot hulladékká alakítsa” – ismertette a közkedvelt hulladékgazdálkodási felfogást Dr. Németh Zsolt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem konferenciáján. A téma kiemelten fontos: civilizációnk napi 4 millió tonna hulladékot termel.
A hulladékok elkerülésének, újrahasználatának és hasznosításának gazdasági-, jogi-, politikai problematikája átszövi egész életünket, az egyéni- és csoportérdekek szinte kibogozhatatlan szálaival. A fenntartható anyaggazdálkodáshoz vezető út elkerülhetetlen állomásai a szükséges technológiák kifejlesztése és a megfelelő jogi szabályozás kialakítása, amely elsődlegesen az állam feladata. Az NKE Fenntartható Fejlődés Tanulmányok Intézet abból a célból alakult, hogy a hasonló kihívásokra keressen választ a közszolgálatiság szemüvegén keresztül. Németh Zsolt kifejtette, hogy az intézet létjogosultsága egyre jobban növekszik, így reméli, hogy munkájuk 50 év múlva nem lesz hiábavaló. A konferencia alkalmával a termikus hulladékgazdálkodás aktuális kérdéseit, valamint a fenntartható anyaggazdálkodás témakörét vették górcső alá gyakorlati szakemberek és kutatók.
Dr. Baranyai Gábor, az NKE Fenntartható Fejlődés Tanulmányok Intézet tudományos főmunkatársa előadásában kitért a hulladékégetés szabályozási és hatósági kihívásaira. A kérdést egyaránt hazai és EU-s környezetben is vizsgálni kell, mivel az ágazatra vonatkozó hulladékjog rendkívül harmonizáltan épül be a jogrendszerbe. „Az európai hulladékpolitika az elmúlt 12-13 évben alapvetően szorítja ki a hulladékégetést és a termikus hasznosítást” – emelte ki. Emellett Baranyai Gábor rávilágított, hogy a szabályozási rendszert nagyban meghatározza a „politikai nagyotmondás”, így fontos a realitások, valamit a szakmai elemek figyelembevétele.
Dr. Makai Martina, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium zöldgazdaság fejlesztéséért, klímapolitikáért és kiemelt közszolgáltatásokért felelős helyettes államtitkára ismertette, hogy kétféle hulladék keletkezik hazánkban: az egyik, amelyet a gazdasági szereplők hoznak létre, a másik, amely a lakossághoz és a közszolgáltatásokhoz köthető. Bemutatta, hogy a magyar hulladékgazdálkodási stratégiával új központi koordinációt alakítottak ki, növelték a minőségi szolgáltatásokat, hatékonyabbá tették a feladatellátást, valamint gazdaságossá a működést. Továbbá felhívta a figyelmet, hogy a kormányzat jövőbeli célja az, hogy amiből energiát lehet termelni, abból ne legyen lerakott hulladék.
Hadnagy Attila, a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. igazgatóhelyettese az energetikailag hasznosítható hulladékok világába vezette be a hallgatóságot. Céljuk, hogy 10-20% közelére csökkentsék a hulladék lerakási arányt 2020-ig. Ez jelenleg 50%-os szinten van. Ez a feladat nem egyszerű, hiszen a kormányzati célokkal párhuzamosan a hazai hulladékot hazai hasznosító üzemekben kívánják feldogozni.
Bánhidy János, a FKF Nonprofit Zrt. szaktanácsadója, nyugalmazott igazgatója a hulladék égetés európai helyzetéről tartott előadást. Kifejtette, hogy a témát rengeteg tévhit övezi napjainkban, hiszen az eljárást már a környezetvédelmi szempontoknak megfelelően is végre lehet hajtani. 2014-ben a kontinensen 435 db. égetőmű üzemelt. Az EU összes kommunális fogyasztói energia felhasználásának kb. 1,5%-a származik hulladéktüzelésű erőművekből. Mindeközben a fejlett skandináv államokban, mint Svédországban, a lakosság hőellátásának mintegy 50%-át a távfűtés biztosítja, ahol a távfűtésben termelt hő 25%-a hulladékégető művekből származik. Malmö városának távhőszolgáltatását villamosenergiával kapcsoltan 70%-ban hulladéktüzelésből látja el. Addig ez az arány Budapesten mindössze 5%.
Németh Zsolt előadásában kitért a hulladékbontási technikákra. Égetés során az égéstérbe levegő hozzáadásával oxidálják az égetnivalót, majd 850°C-ra hevítik 2 másodpercig, végül kiengedik az égésterméket. Az anaerob hőbontás során kizárják a levegőt, a reakciótérben lévő hulladékot anélkül hevítik fel. Ezzel a technológiával, amennyiben helyesen végzik, kevésbé nyerhetünk tiszta végterméket, mint a plazma-technológiákkal, de okos felhasználás mellett, környezetvédelmi szempontól így is teljesen kielégítő eredményt kapunk, azonban jóval alacsony beruházási- és működési költségekkel számolhatunk, mint a plazmánál, vagy az égetésnél. Ekkor ultra magas hőmérsékletre hevítik a hulladékot, amely közel atomjaira bomlik.
Dr. Kozéky László, a FAKOM Kft. fizikusa a tiszta szén technológiákat mutatta be. Kiemelte, hogy a magyar szenek fűtőértéke alig haladja meg a kommunális hulladék fűtőértékét. Azonban a szénről nem szabad megfeledkeznünk: „A visontai lignit kincs.” Felhívta a figyelmet a hazai vizekkel kapcsolatban, hogy csak úgy tudjuk megvédeni, ha megfelelően megtisztítjuk a szennyvizeket.
Szöveg: Podobni István
Fotó: Szilágyi Dénes