NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
VÍZTUDOMÁNYI KAR

Víz és alkotmány

A vízhez való jog egyetemes emberi jog - hangzott el az NKE ÁKK Alkotmányjogi Intézet és a VTK Fenntartható Fejlődés Tanulmányok Intézet közös szervezésében megvalósuló konferencián, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. A Víz és alkotmány - vizsgálódások a víz alkotmányjogi aspektusai felől című rendezvényen az előadók a víz és a vízkormányzás egyes témaköreit alapjogi és összehasonító jogi szempontból járták körül.

„Ez a konferencia egy kooperáció eredménye” – hangsúlyozta megnyitó beszédében Halász Iván professzor. Az Alkotmányjogi Intézet vezetője szerint nagy kérdéses az, hogy a különleges jogrend idején veszélybe került állam bármi áron való megmentése vagy az alkotmányos eszmék védelme a fontosabb. Kiemelte: arról lehet vitatkozni, hogy állam nélkül van-e alkotmányos rend, de víz nélkül biztosan nincs élet.

„A víz, mint közös örökség kiindulási pontja a vízhez való jog”- fejtette ki Bándi Gyula. A Jövő Nemzedékek Szószólója szerint az emberi jogok katalógusa a környezethez való jogot nehezen akarja befogadni, miközben különböző szakterületek virágzásnak indultak. „A környezethez való jog önmagában utakat próbál, egyes részterületei pedig önállósodni látszanak”- jegyezte meg. .

Papp Gergely a PAD Alapítvány munkatársa a vízhozzáférés hiányosságait nem infrastrukturális kérdésnek, hanem társadalmi problémának és kirekesztődésnek mutatta be terepi kutatásaik fényében. „Magyarországon a háztartások 96 %-a van bekapcsolva a vízhálózatba, de a szolgáltatás társadalmi okokból nem mindenki számára hozzáférhető. ”- jegyezte meg. Akik kiszorulnak közszolgáltatásból, közkútról kell vizet hordaniuk, kevesebb vizet használnak és aránytalanul nagyobb terhet ró a szegény vidéki lakosságra azon belül a nőkre, idősekre, gyerekekre és a hazai etnikai kisebbségekre a vízhozzáférés mindennapi megoldása.

„Az igazságosság kulcskérdés a vízhez való hozzáállásunkban”- hívta fel a figyelmet Fülöp Sándor. Az NKE VTK munkatársa az ökológiai katasztrófák általános rendszeréből a vízre vonatkozó jellemzőket emelte ki. „A globális felmelegedés egyenetlenül osztja el a vizet”- fejtette ki az EMLA Egyesület elnöke, aki szerint ez intenzívebb vízkörforgáshoz vezet és a sós víz irányába tolja el az arányokat.

„A nemzetközi jog vízzel kapcsolatos szerződései a Föld egészére kiterjednek”- fogalmazott Kecskés Gábor. A Széchenyi István Egyetem munkatársa elmondta, hogy 1972-től beszélhetünk nemzetközi környezetvédelmi jogról. „Ettől fogva az államok máshogy kezdtek viszonyulni a környezethez, már védendő értékként tekintettek rá”- jegyezte meg.

Szappanyos Melinda, a Knyungpook National University munkatársa a vízhez való jog hazai érvényesüléséről szólt a rendezvényen. „A technológiai fejlődés új alkotmányos problémákat is előidézett”-  mutatott rá Pump Judit a vízszabályozás problematikáiról szóló előadásában. A jövő nemzedékek érdekeit védő biztoshelyettes munkatársa szerint a vízvédelem és vízgazdálkodáshoz fűződő hatósági tevékenységek szétválasztása mindig vitát okoz és jó lenne, ha az állam ezt a két területet igazgatási és szervezési szempontból is összehangolná.

„A Duna az a folyó, amely különböző régiókat, eltérő vallási kultúrákat köt össze”- mondta Huszár Zoltán, a Duna „életrajza” történeti és nemzetközi jogi aspektusból című előadásában. A Pécsi Tudományegyetem munkatársa ismertette a Duna földrajzi adottságainak részleteit, a történeti visszatekintést követően pedig bemutatta a Duna Bizottságot.

„Az élelem nem egyenlő a vízhez való joggal”- jelentette ki Téglásiné Kovács Júlia. Az NKE adatvédelmi tisztviselője szerint alkotmányos védelmükben sok a hasonlóság és az Alaptörvény mindkettőt államcélként határozza meg. „Az egészséghez való jog részeként a hozzáférés biztosítását írja elő az alkotmány”- mutatott rá. Kiemelte, hogy a víznek identitásképző hatása van.

Antal Attila politikai és jogi világválságra, a globális kapitalizmus permanens válságára hívta fel a hallgatóság figyelmét. Az ELTE ÁJK munkatársa szerint a poszt-világháborús világrend válságából környezetvédelmi paradigmák válsága is következik. „A kapitalizmus technikákat dolgoz ki a válság kezelésére nemzetállami és globális szinten is”- tette hozzá. Mint mondta, a jelenlegi politikai, gazdasági és társadalmi rendszerben a vízprobléma meghatározó, mert többirányú veszély fenyegeti azt.

Fülöp Bence a vízhez való hozzáférés tényleges jelentősége kapcsán kitért a vízellátó rendszer működésére és a víziközmű szolgáltatások üzemi eredményének ismertetésére. „A hátrányos helyzetűek részére biztosított vízszolgáltatás lényegében nem emeli az üzemeltetési költségeket”- hangsúlyozta az NKE VTK munkatársa a vízszolgáltatókra vonatkoztatva. Véleménye szerint gazdaságilag megéri az ivóvízszektorba befektetni a szegregátumokban és egyéb szegénységgel sújtott régiókban, hogy minden család lakhelyére eljusson a tiszta vezetékes ivóvíz.

 

Szöveg: Fecser Zsuzsanna

Fotó: Szilágyi Dénes