A Zsuffa István Szakkollégium (ZSISZK) február 18-án tartotta meg vitaest-sorozatának második programját Baján, a Víztudományi Karon. Az esemény a korábbi „Vízépítés és környezetvédelem – együtt vagy egymás ellen?” című est gondolati folytatásaként a vízgazdálkodás aktuális és gyakorlati kérdéseit állította középpontba.
A beszélgetés vendégei Bíró Tibor és Korponai János voltak, a vitát Vadkerti Edit moderálta. A résztvevők olyan témákat jártak körül, mint a duzzasztás szerepe, a természetvédelem és a vízhasznosítás viszonya, a „teret a folyóknak” szemlélet gyakorlati jelentősége, valamint az öntözés tájra és talajra gyakorolt hatásai.
A mérnöki megközelítés a vízvisszatartás és a talajvízszint megtámasztásának szükségességét hangsúlyozta, különös tekintettel a Tisza medermélyülésére és a Duna–Tisza közi hátság vízhiányos állapotára. A szakemberek felidézték a 2000. évi cianidszennyezést is, mely eset rávilágított a víztározók stratégiai jelentőségére. A vita egyik kulcskérdése az volt, hogy a felismerhető problémák esetén mennyire vagyunk készek a tényleges beavatkozásokra.
Az ökológiai szemlélet ezzel szemben a vízrendszerek összetett működésére és sérülékenységére hívta fel a figyelmet. Elhangzott, hogy a víz nem csupán a mederben van jelen, hanem a talajban, a táji rendszerben és a mikroklímában is. A klímaváltozás, a biodiverzitás megőrzése és az elfogadható környezeti állapot meghatározása hosszú távon társadalmi felelősség is.
A vitaest egyik fontos tanulsága az volt, hogy a mérnöki és az ökológiai megközelítés eltérő eszközökkel dolgozik, mégis közös cél felé mutat: egy fenntartható, több lábon álló vízgazdálkodási rendszer kialakítása felé. A vitaest nem zárta le a kérdéseket, hanem irányt mutatott a további szakmai párbeszédhez.
Szöveg és fotók: ZSISZK