A Gemenci erdő természeti értékeinek megőrzése, a térség ökológiai kihívásai és a természetvédelem aktuális kérdései kerültek középpontba a II. Élő Gemenc szakmai nap és konferencián. A rendezvénynek november 14-én a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kara (NKE VTK) adott otthont, ahol a természetvédelem és a tudomány képviselői osztották meg egymással tapasztalataikat és kutatási eredményeiket.
A konferenciát Adorján Adrienn, a Gébics Természetvédelmi Egyesület elnökségi tagja nyitotta meg. Köszöntőjében felidézte a szakmai nap két évvel ezelőtti elindításának célját, és hangsúlyozta a tudománykommunikáció egyre növekvő jelentőségét. Mint fogalmazott, fontos, hogy a kutatók és szakemberek munkájáról mindenki számára érthető, hiteles információk váljanak elérhetővé.
A program lebonyolításában és az előadások közötti szakmai párbeszéd moderálásában Keve Gábor, az NKE VTK tanszékvezető egyetemi docense működött közre.
A szakmai programot Lajtos János, a Gemenc Zrt. erdőgazdálkodási és természetvédelmi osztályvezetőjének előadása nyitotta meg. Az „Örökerdő-gazdálkodás Gemencen” című prezentációjában az erdők kezelésének sajátosságait, az erdőtervezés jelentőségét, valamint a gazdálkodási és természetvédelmi szempontok összehangolásának lehetőségeit mutatta be. Hangsúlyozta, hogy egy ilyen kiterjedésű és természeti értékekben gazdag terület kezelése csak hosszú távú, szakmailag megalapozott tervek mentén valósítható meg. A tízéves tervezési ciklus ugyanakkor új kihívásokat is jelent, hiszen a társadalmi igények, az erdők egészségi állapota és a klímaváltozás hatásai egyaránt szükségessé tehetik a gazdálkodási szempontok felülvizsgálatát.
Dombi Imre, a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre a denevérek világába kalauzolta a hallgatóságot, több évtizedes kutatómunkájának tapasztalatait és eredményeit ismertetve. Előadásában kitért arra, hogy a fajok mintegy 22 százaléka valamely veszélyeztetettségi kategóriába tartozik. Visszaszorulásuk egyik legfontosabb oka a természetes élőhelyek pusztulása és átalakulása, amely a táplálkozó-, szaporodó- és búvóhelyek fennmaradását egyaránt veszélyezteti.
Goda Zoltán, az NKE VTK adjunktusa a klímaváltozás vizes élőhelyekre gyakorolt hatásait mutatta be. Felhívta a figyelmet arra, hogy a felmelegedés nemcsak a nyári hónapokat érinti, hanem a telek is egyre enyhébbé válnak. A hőmérséklet emelkedése, a fokozódó párolgás, a csapadék időbeli eloszlásának változása, valamint a folyók vízjárásának és a talajvíz-utánpótlásnak az átalakulása egyaránt hatással van a vizes élőhelyek állapotára. Kiemelte azt is, hogy a problémákért nem kizárólag az éghajlatváltozás felelős: az emberi beavatkozások az elmúlt évszázadokban jelentősen átalakították a természetes vízrendszereket, tovább csökkentve az élőhelyek alkalmazkodóképességét.
A térség történeti értékeiről Pánya István geográfus, a Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa tartott előadást. A több mint másfél évtizede zajló kutatás a Bács-Kiskun vármegyei középkori települések és táji emlékek feltárására, valamint a hiányos történeti és régészeti adatok rendszerezésére irányul. Az előadó hangsúlyozta, hogy ezek az emlékek nem csupán régészeti, hanem természetvédelmi, tájtörténeti és kultúrtörténeti szempontból is jelentősek. Megőrzésük és megismerésük a helyi közösségek identitása szempontjából is fontos, hiszen a települések múltja és az ott élők családi gyökerei szorosan összekapcsolódnak.
A konferencia egyik különleges témája a hal szárítással történő tartósításának mára szinte teljesen eltűnt hagyománya volt. Barkúti Balázs gemencológus előadásában elmondta, hogy ez a módszer gyakorlatilag kiveszett a Kárpát-medencéből. Az utolsó dokumentált hazai példák egyike az 1980-as évekből, Bátáról származik. A hagyomány visszaszorulásában jelentős szerepet játszott az elektromosság és az ipari hűtés elterjedése, amelyek fokozatosan háttérbe szorították a korábbi tartósítási eljárásokat. Az előadó többféle szárított halat is bemutatott, szemléltetve az egykor alkalmazott technikát, amelynek pontos részleteiről mára kevés információ maradt fenn.
A délutáni programot Tamás Enikő Anna, az NKE VTK egyetemi docense nyitotta meg „Kisvízi helyzet a Dunán” című előadásával. A szakértő a Duna 2026-os rendkívüli kisvízi állapotának okait, előzményeit és lehetséges megoldásait ismertette. Rámutatott, hogy a vízállások hosszú távú csökkenésében a folyószabályozások, a mederkotrás és a hordalékviszonyok megváltozása egyaránt szerepet játszik. A meder mélyülése mellett az ártéri területek és mellékágak vízellátása is romlik. A 2026-os kisvízi időszak a rendelkezésre álló vízhozammérési adatok alapján rendkívüli volt: korábban nem fordult elő ilyen tartós, nyári időszakban jelentkező, rendkívül alacsony vízhozam. A jövőbeni hasonló helyzetek mérséklésére az előadó többek között a fenékküszöbök és duzzasztóművek alkalmazásának lehetőségét, valamint a folyó és az ártéri élőhelyek közötti kapcsolatok helyreállításának fontosságát emelte ki.
Tamás Ádám, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre a Duna ökológiai folyosóként betöltött szerepéről beszélt. Előadásában kiemelte, hogy a folyó és hullámtere számos élőlény számára biztosít élő-, táplálkozó- és pihenőhelyet, emellett a madárvonulásban is fontos szerepet tölt be. A rendszeres vízimadár-számlálások lehetővé teszik az állományváltozások nyomon követését és a természetvédelmi szempontból jelentős területek azonosítását. A megfigyelések során a fajok és egyedszámok mellett a rétisasok korosztályait, a gyűrűzött madarakat, a fokozottan védett fajok fészkeit és a parti fecskék költőhelyeit is dokumentálják.
A madárvonulás-kutatás legújabb módszereiről Kalocsa Béla, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Bács-Kiskun Megyei Helyi Csoportjának elnöke számolt be. Előadásában a technológiai fejlődésnek köszönhetően egyre bővülő kutatási lehetőségeket mutatta be. A Gemenc Zrt. támogatásával GPS-alapú, mobilhálózaton kommunikáló eszközökkel követték nyomon fekete gólyák mozgását és vonulási útvonalait. A megfigyelt példányok közül sajnos többen elpusztultak, ugyanakkor akadt olyan madár is, amelynek útját több éven keresztül sikerült követni. Az előadó egy nemzetközi támogatással megvalósuló kutatásról is beszámolt, amely a Kárpát-medencében fészkelő darázsölyvek vonulási útvonalának és útvonalválasztási szempontjainak feltárását célozta.
Mórocz Attila, a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság Dunai Tájegységének természetvédelmi őre a fekete gólyák gemenci állományának helyzetét mutatta be. Elmondása szerint a 2000-es évek eleje jelentette az állomány csúcsidőszakát, azóta azonban jelentős visszaesés tapasztalható. A bemutatott adatok és megfigyelések alapján a fekete gólyák állományának alakulása szorosan összefügg a Duna vízjárásával. A megfelelő időben érkező, tartós árhullámok bőséges táplálékforrást biztosítanak a madarak számára, míg a kedvezőtlen vízviszonyok a költés és a vonulás sikerességét is befolyásolhatják.
A tudományos előadásokat követően Molnár Attila természetfotós „Állandó változásban” című bemutatóját tekinthették meg a résztvevők. Az előadó a képeken keresztül mutatta be Gemenc folyamatosan változó arcát, a fényviszonyok és a természeti környezet átalakulását. Kiemelte, hogy a változások akár percek vagy órák alatt is látványosan megmutatkozhatnak, az állatok fényképezése pedig különleges türelmet és felkészültséget igényel, ugyanakkor páratlan pillanatok megörökítésére ad lehetőséget.
A rendezvény zárásaként Adorján Adrienn bejelentette, hogy szeretnék folytatni a hagyományt, így legkésőbb két év múlva ismét megrendezik az Élő Gemenc szakmai napot és konferenciát. A jövőbeni tervek között a rendezvény nemzetközi jellegének erősítése is szerepel.