A Ludovika Sholars (LSP) és a Ludovika Fellowship program keretében neves külföldi szakemberek tartottak előadást a VTK-n.
Ayşegül Kibaroglut, az isztambuli MEF Egyetem Politikatudományi és Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének professzorát november 16-án a Víz-és Környzetetpolitikai Tanszék munkatársai fogadták. Az LSP ösztöndíjas vendég a Student Science Club keretében tartott előadást: a formális és informális vízdiplomácia eszközeit, valamint a határokon átnyúló vízügyi együttműködés kihívásait mutatta be. Az előadó hangsúlyozta, hogy a közös vízkészletek kezelése nem kizárólag az államok közötti hivatalos tárgyalásokon múlik. A diplomáciai folyamatok mellett fontos szerepet játszanak a szakértők, kutatók, korábbi döntéshozók, civil szervezetek és a helyi vízhasználók közötti informális egyeztetések is.
Az esemény egyúttal különleges búcsúzás alkalma is volt: Tom Beer, a Ludovika Fellowship Program ösztöndíjasa, három hónapos vendégoktatói időszakát zárta le egy rendkívül érdekes előadással, amelyet élénk szakmai diskurzus követett a hallgatók és oktatók részvételével.
A Víz-és Környezetpolitikai Tanszék munkatársai november 17-én Husna Binti Takaijudin Ludovika Fellowship ösztöndíjas maláj professzorral folytattak előkészítő egyeztetést egy közös kutatási keretrendszer, valamint egy kölcsönös oktatói és hallgatói csereprogram kialakításának lehetőségeiről.
Ugyanakkor Ayşegül Kibaroglu a bajai campusra látogatott el, ahol A vízdiplomácia mint a konfliktusmegelőzés és az együttműködés eszköze a határokon átnyúló folyómedencékben címmel tartott előadást. A prezentáció középpontjában a határokon átnyúló vízkészletek kezelésének nemzetközi kihívásai álltak. A világon több mint 300 olyan folyómedence található, amely két vagy több ország területét érinti. Ezek a vízrendszerek a Föld szárazföldi területének közel felét fedik le, és a világ népességének több mint felét érintik, így kezelésük nemcsak környezetvédelmi és gazdasági, hanem kiemelt diplomáciai kérdés is. A professzor rámutatott, hogy a vízhiány és a vízkészletek egyenlőtlen eloszlása nem szükségszerűen vezet államközi konfliktusokhoz. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a párbeszéd, a tárgyalások, a nemzetközi megállapodások és a közös intézményi mechanizmusok hatékony eszközei lehetnek a viták rendezésének. A vízdiplomácia célja éppen ezért az ellenségeskedés megelőzése, a kölcsönös bizalom erősítése és a hosszú távon fenntartható együttműködés kialakítása.
Az előadás egyik legfontosabb esettanulmánya az Eufrátesz–Tigris folyómedence volt, amely Törökországot, Szíriát és Irakot érinti. A három ország eltérő gazdasági, energetikai és mezőgazdasági érdekei hosszú időn keresztül feszültségeket eredményeztek. A professzor bemutatta, hogyan jutott el a térség a korábbi versengéstől és politikai szembenállástól a fokozatosan kialakuló együttműködésig. Külön kitért a török–iraki vízügyi kapcsolatok fejlődésére, a 2014-es egyetértési megállapodásra, valamint a 2024-ben aláírt vízügyi keretmegállapodásra és az annak nyomán létrejött közös együttműködési mechanizmusokra.
Ayşegül Kibaroğlu előadása értékes nemzetközi szakmai perspektívát nyújtott a Víztudományi Kar hallgatói és oktatói számára, és hozzájárult a nemzetközi vízügyi kihívásokról, valamint a fenntartható vízgazdálkodás diplomáciai és szakpolitikai összefüggéseiről szóló párbeszédhez.