2020 a vízügyi ágazatban a jubileumok éve. A Zsuffa István Szakkollégium a Tiszát ért cianidszennyezés 20. évfordulójának alkalmából szervezett előadást, melyet Fejes Lőrinc, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (KÖTIVIZIG) Kiskörei Szakaszmérnökség mérnöke tartott, aki maga is a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának jogelőd intézményében végzett. Az előadáson szép számmal megjelent hallgatóság a több ország területét – pontosabban Magyarországot, Romániát és Szerbiát – érintő környezeti katasztrófa előzményeiről és hatásairól hallhatott.
Az előzményekről fontos tudni, hogy a román-ausztrál tulajdonban lévő Aurul bányavállalat a Nagybánya környéki fémbányákból cianidos kioldással nyert ki aranyat és ezüstöt. A technológia nagy vízigénye miatt egyfajta spórolásképpen a mérgező mosóvizet ülepítés után újra fel tudták használni. A tiszai cianidszennyezés – gyakran tévesen használt ciánszennyezés – 2000. január 30-án következett be, amikor a bányavállalat ülepítő gátjának átszakadása miatt 100.000 m³ cianid- és nehézfém tartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába. A halálosan mérgező hatású anyag koncentrációja a katasztrófa helyén 180-szorosan haladta meg a megengedett határértéket, de még a Szamos és a Tisza összefolyásánál is 135-szörös volt, így nem meglepő módon okozott hatalmas pusztítást az élővilágban. A legsúlyosabb károk a Tisza élővilágában keletkeztek, ahol a 40 km hosszan elnyúló cianidfolt két hét alatt vonult le. A KÖTIGVIZIG munkatársainak a feladata a szennyezés Tisza-tóba való bejutásának megakadályozása volt. Ezt úgy tudták elérni, ha a szennyezett vizet a Tisza medrében tartották, és a holtágakat sürgősen lezárták. A megoldást a Kiskörei vízlépcsőnél történő vízkormányzás nyújtotta, mely során először 55 millió m³ jó minőségű vizet táraztak be, amelyből 25 millió m³ vízzel töltötték fel a főmeder vizét, így hígítva és felgyorsítva a szennyezett vizet. Ennek következtében egy kisebb árhullám jött létre, de a mérnököknek sikerült úgy kormányozni a vizet, hogy végül nem történt átömlés a gátaknál, a holtágak sértetlenül maradtak.
A magyarországi vízügyi hatóságok, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, az ÁNTSZ, a szolnoki Víz- és Csatornaművek és számos más szervezet is törekedett a károk mérséklésére, az érintett települések ivóvízellátásának biztosítására, valamint az élővilág megóvására. A vészhelyzetben együttműködő partnerek példaértékű együttműködésének köszönhetően a Tisza-tó nagy része (93%-a) érintetlen maradt, és a főmeder is csak kis mértékben szennyeződött, a kiskörei vízerőmű alatti szakaszon pedig negyedével csökkent a cianidkoncentráció. A szennyezés megfékezése után az elpusztult halak azonnali eltávolítására is szükség volt, hogy a mérgezés ne terjedhessen tovább a táplálékláncban.
A katasztrófa elhárítása utáni becslések szerint a Magyarországot érintő szakaszon 1241 tonna hal pusztult el, azonban a makroszkopikus élővilág jelentős része, többek között a vízicsigák, kagylók, szitakötők lárvái és a védett tiszavirág is túlélték a cianidszennyezést. Ez a vízkormányzási bravúr, ami megmentette a Tisza-tó élővilágát, valamint megóvta a többszázezres lakosságot Szolnokon és környékén, méltán vált tananyaggá a szakirányú felsőoktatásban.
Fotó és szöveg: Tamaskó-Juhász Gabriella
A Zsuffa István Szakkollégium a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának jogelődje, az Eötvös József Főiskola egyetlen szakkollégiumaként jött létre 2007. áprilisában Baján.