A digitális vízgazdálkodásban érvényesülő tendenciákról és a jövőbeni irányvonalakról tartottak online előadóülést a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, ahol a Víztudományi Kar oktatóin, kutatóin kívül a hazai vízgazdálkodás szakemberei is képviseltették magukat.
„A mezőgazdaságnak és a vízgazdálkodásnak a digitalizációja párhuzamosan halad, s mind a kettőnek vannak részeredményei” – emlékeztette a résztvevőket az NKE Víztudományi Karának dékánja. Bíró Tibor arról is szólt, hogy a VTK oktatási gyakorlatának miként képezik integráns részét a digitális technológiák. A szakértő úgy fogalmazott, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem azért állt élére a digitális vízgazdálkodás ügyének, mert egyrészt maga is intenzíven foglalkozik ezzel a témakörrel, másrészt pedig szeretne minél szélesebb közönséget megszólítani, s partnereket bevonni a kutatásba. A Víztudományi Kar dékánja köszöntőjében kiemelte: a jövő évben egy nagyszabású (online) konferenciát terveznek a szervezők, ahol a tudományterület szakértőinek széles körét igyekeznek majd összekapcsolni. „A mezőgazdaság digitalizációja szükségszerű, a jövedelemtermeléshez egyre inkább nélkülözhetetlen” – nyitotta meg a mostani eszmecserét Bíró Tibor.
„Egy szakadék tátong a vízgazdálkodás gyakorlata és a technológiai-tudományos lehetőségek között” – fogalmazott Szöllősi-Nagy András a hazai digitális vízgazdálkodási rendszerekről tartott előadásában. A VTK Víz- és Környezetpolitikai Tanszék vezetője arról is beszélt, hogy hiányosságok világszinten is megvannak, ugyanis a vízgazdálkodással kapcsolatos (politikai) döntések nagy része elavult technológiák működésén nyugszanak. A hosszú távú cél, „ennek a szakadéknak a minél széleskörűbb áthidalása” – fogalmazott az NKE egyetemi tanára, aki arra is emlékeztettet, hogy bár az utóbbi években a hazai digitális vízgazdálkodásban is megfigyelhető léptékváltás, viszont eredmény nincs a különböző rendszerek összekapcsolása tekintetében. A professzor előadásában szólt kiberbiztonsági kérdésekről is, de arról is, hogy a lokális problémáknak globális peremfeltételei vannak, melyek olyan napjainkban sokat emlegetett kihívások képében jelennek meg, mint a migráció, a népességnövekedés vagy éppen a klímaváltozás. Szöllősi-Nagy András arra is felhívta a figyelmet, hogy nem az adatok lettek rosszabbak, hanem a folyamatok változtak meg, mely okán most megoldást kell találni a fenntartható vízgazdálkodás egyes sürgető kérdéseire is. A cél egy olyan program indítása, mely közös rendszerben integrálja a hazai vízgazdálkodás területeit – fogalmazott a VTK oktatója, aki figyelmeztette a résztvevőket arra, hogy ehhez széleskörű összefogásra van szükség a felsőoktatási intézmények, a kutatóhelyek és az alkalmazási helyek tekintetében.
Kozák Péter, az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója síkvidéki vízgazdálkodás informatikai megoldási lehetőségekről tartott előadásában hangsúlyozta: a belvízrendszerek hatékonyságának, a víz elvezetésének problematikája egyre inkább vitatott, s a társadalmi igények és azok kiszolgálása nincs összhangban, sőt a szakmán belül sincs teljes egyetértés. Egy közös, integrált platform megteremtése közös érdek – véli a szakértő.
Szendi Jenő, a KITE Mezőgazdasági Szolgáltató és Kereskedelmi ZRT öntözési üzletág vezetőjének előadása a precíziós öntözés magyarországi alkalmazhatóságának kérdéskörét járta körül. Utóbbihoz kapcsolódott előadásával Bónus Krisztián, a Mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság munkatársa is, aki a precíziós öntözés környezetinformatikai hátterét mutatta be a résztvevők számára.
Szöveg: Zavodnyik Blanka
Kép forrása: MTA TAKI Környezetinformatikai Osztály