„A helyzet drámai, a forgatókönyvet azonban mi írjuk!” – hívta fel a figyelmet Áder János köztársasági elnök videóüzenetében a Planet Budapest 2021 Fenntarthatósági Expó és Világtalálkozó előrendezvényén. A Gémeskúttól a vizek visszatartásáig – A gazdaságtámogató vízgazdálkodás helyzete és feladatai című eseménynek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) adott otthont november 23-án.
Csikány Tamás dandártábornok, az NKE tudományos rektorhelyettese köszöntőjében kiemelte: a közszolgálati ág nagy tiszteletben tartja az NKE Víztudományi Karának munkáját, ahol a vízügyi szakemberek magasszíntű képzése folyik.
Bíró Tibor, az NKE Víztudományi Karának dékánja A vízhiány jelei, kockázata, következményei című pódiumbeszélgetés vitaindítójában figyelmeztetett: „A vízgazdálkodás inter-, multi-, sőt ma már transzdiszciplináris tudományterület.” Emlékeztetett: az elmúlt évtizedekben nagyon komoly és tartós kisvizeket tapasztalhattunk meg, a jelenség folyó- és állóvizeinkben egyaránt tetten érhető és komoly kockázatokat hordoz magában. A kisvizek következményei érintik nemcsak a mezőgazdaságot, az öntözést, a folyók hajózhatóságát, az ipar és energiaipar vízbiztonsági kérdéseit és a holtágak vízellátási kérdéseit, hanem az ívóvíz kérdéskörét is, hiszen a parti szűrésű vízkészletek adják ivóvíz készletünk 40 százalékát.
Váradi József, a Vízügyi Tudományos Tanács elnöke bevezetőjében rámutatott: a vízgazdálkodás hármas célterülete – sok víz, kevés víz, szennyezett víz – közül hazánkban a kevés víz jelensége a legsúlyosabb megoldandó feladat. „A 2000-es évektől az aszály és vízhiány már két külön problémát képez, ugyanakkor nem követői, hanem éllovasai vagyunk a nemzetközi trendek kialakításának.”
Bartus Gábor, a Nemzeti Fenntartható Fejlesztés Tanácsának titkára, a BME tanára A fenntartható fejlődés célkitűzései és a vízhiány mint konfliktus forrás című előadásában definiálta: „A fentartható fejlődés fogalma nem a posztmodern társadalom luxusterméke, nem elvont elv vagy idea.” Kijelentette: fentarthatósági kihívásaink számos területen összekapcsolódnak a vízgazdálkodás kihívásaival.
Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója Hazánk vízkészlete és a vízhiány jelei, kockázatai, és következménye című előadásában ismertette: a vízhiány okaival kapcsolatos kérdéskör összetett, a klímaváltozás csak az egyik paramétere, a folyók karakterisztikájának megváltozása még inkább befolyásolja a jelenséget. Beszámolt a digitális vízgazdálkodás újdonságairól is: „Korszakváltásnak vagyunk tanúi, amikor a statisztikai számítások helyett a modell alapú számítások lesznek az iránymutatók.”
Lovas Attila, a GWP Magyarország elnöke, a KÖTIVIZIG igazgatója a Kitörési pontok a vízhiány szorításából című előadásában bemutatta a felszíni és a felszín alatt vízkészletek szoros összefüggéseit. A vízkészleteinkkel kapcsolatban hangsúlyozta: a cél az, hogy lehetőség szerint pótoljuk a felszín alatti készleteket, és ne a meglévő tartalékokat éljük fel. A talajvízcsökkenéssel kapcsolatban ismertette a folyók medermozgásainak természetes dinamikáját, az oldalirányú elmozdulás és a beágyazódás jelenségeit.
Ungvári Gábor, a Regionális Energiagazdálkodási Kutatóközpont kutatója, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója A vízhiány megszüntetésének vagy mérséklésének gazdasági értékelése című előadásban azokról a konfliktusokról beszélt, melyek az aszály illetve a vízhiány időszakában leginkább befolyásolják a vízkészletgazdálkodást. Úgy fogalmazott: érdekellentét áll fenn a vízhasználat tekintetében az egyén és a közösség között, de a területhasználat és vízhasználat összehangolása már önmagában konfliktusokkal terhelt.
Szerző: Páhy Anna
Fotó: Szilágyi Dénes