NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
VÍZTUDOMÁNYI KAR

„A talajon nemcsak állsz, hanem élsz is!”

Két talajkutató — Heil Bálint erdőmérnök, a Soproni Egyetem (SOE) Erdőmérnöki Karának (EMK) dékánja és Bíró Tibor agrármérnök, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Víztudományi Karának (VTK) dékánja — párbeszéde kapcsán kívánta az érdeklődőket a téma hazai vonatkozásaiba bevezetni az NKE Környezeti Fenntarthatósági Intézete (KFI) a Termőföld Világnapja alkalmából, az Örökzöld Programsorozat keretében. A december 12-én tartott online beszélgetést Máthé Katalin, az NKE KFI kutatója moderálta.

A 2014-óta évente megrendezett világnap figyelemfelhívása nemcsak azért aktuális, mert a talajélet egészsége a táplálkozási piramis összes felette elhelyezkedő életforma egészségének záloga, hanem azért is, mert helyes talajgazdálkodással a klímaváltozás negatív hatásai is enyhíthetők.

„A talaj feltételesen megújuló (megújítható) természeti erőforrás. Állapotának romlása nagyon gyors lehet, míg kialakulási és regenerációs folyamatai rendkívül lassúak, ezért megőrzése állandó, tudatos tevékenységet követel”– hívta fel a figyelmet Máthé Katalin. A KFI tudományos munkatársa hangsúlyozta a jelen kihívásait, melyek a 2021-ben elfogadásra került, 2021-2030 időszakra vonatkozó Talajvédelmi Cselekvési Tervben (TCST) is megjelennek.

„Már most is észlelhető problémák az erózió, a talajok tömörödése, az egyoldalú műtrágyázás miatti talajsavanyodás, a talajélet csökkenése, uniós szinten kiemelt probléma a talajok szervesanyag tartalmának csökkenése és más degradációs folyamatok, melyek összességükben a talajok termékenységének, azaz tápanyag szolgáltató és vízgazdálkodási képességének csökkenéséhez vezetnek. A talajt olyan fenntartható módon kell használni, amely megóvja az ökológiai, gazdasági és társadalmi feladatok elvégzéséhez szükséges képességét, megőrzi a talaj funkcióit a jövő generáció igényeinek kielégítése érdekében. A hosszú távú közösségi érdekek és a rövid távú egyéni érdekek összehangolása az állam tudatos szerepvállalása nélkül nem valósítható meg. Fontos továbbá, hogy a degradálódott talajok kevésbé tudnak szerepet vállalni a klímaváltozás csökkentésében, így többek között a széndioxid elnyelésben, kibocsátás csökkentésben” – olvasható a TCST-ben, melynek alcíme idézet Stefanovits Pál egyetemi tanártól, az MTA rendes tagjától: „Ne feledd: a talajon nemcsak állsz, hanem élsz is!”

Heil Bálint és Bíró Tibor saját, vonatkozó szakterületük bemutatása után egyetértettek abban, hogy a fenntarthatóság részeként, talajkészleteink megóvásához a (köz)gondolkodás megváltoztatására, a földtulajdonosok és földhasználók felelősségérzetének kialakítására, feladatmegosztásra és együttműködésre van szükség, melyben az oktatásnak, a szakemberképzésnek és a kommunikációnak jelentős szerepük van.

„A talaj egy kincs” – mondta Heil Bálint. Az EMK dékánja hozzátette, az erdő a legkomplexebb ökoszisztéma, melyben a talaj egy élő rendszer, a biomassza meghatározó része, amely részt vesz a tápanyagkörforgásban, ezáltal az egész rendszert működőképessé teszi.

„A talaj a legjobb víztározó” – fogalmazta meg Bíró Tibor. Az VTK dékánja beszélt egyebek mellett a talajok víztartóképességének, víztározóképességének állapotáról, különös tekintettel a 2022-es évre, valamint a síkvidéki és a dombvidéki területek vízmegtartó képességeinek különbségeiről is.

A szakemberek egyetértettek abban is, hogy a ’80-as évek óta jellemző mezőgazdasági folyamatok (műtrágyázás okozta kémiai degradáció, valamint a gépesítés okozta fizikai degradáció) káros hatással voltak/vannak a talajok szerkezetére, melynek visszaállítása az egyik elsődleges feladat. A jelenséget tovább súlyosbítja a sok víz (egyre gyakoribb az intenzív csapadék előfordulása), valamint a kevés víz (aszály) problematikája. Mindkét veszélyre gyógyír lehet a talaj nedvességmegtartó, -szolgáltató képességének kialakítása, visszaállítása. Ennek érdekében azonban a következő halaszthatatlan teendőink vannak, ugyanis a helyzet rendkívül súlyos és sürgető: „A termőföld nem vagyontárgy”, holott sokan így kezelik (pl. bérbe adják); kezelni kell a jelenlegi helyzetet, melyben a földhasználat és társadalom ellentétes érdekeltségű; Meg kell fogalmazni a társadalom, a földtulajdonosok és földhasználók felé a talaj valódi, igazi, ökológiai értékét az aranykorona-érték mellett/helyett; a jelenlegi EU-s, terület alapú támogatási rendszer kontraproduktív, ettől eltérő gazdasági ösztönzők kialakítására van szükség. 

Továbbá a földtulajdonosokat, földhasználókat érdekelté kell tenni az ökológiai talajváltásban; tudatosítani kell a földhasználók számára: a műtrágya nem szolgálja a megfelelő tápanyagutánpótlást, érdemes lenne a szennyvíziszapot (is) felhasználni, és ezáltal növelni a termésátlagokat; oda kell figyelni a talaj szén-nitrogén arányára is; változtatni kell a jelen hazai gyakorlaton — mely szerint egyelőre „a négy növény országa vagyunk” (búza, kukorica, repce, napraforgó) — azzal, hogy arra kéne fókuszálnunk, amiban jók vagyunk (pl. vetőmagtermesztés, konzervipar, paradicsom, csemegekukorica, bogyós gyümölcsök termesztése, stb.); tudásátadásra, szemléletformálásra van szükség, a hétköznapi ember gondolkodását is meg kellene változtatni a közösségi tájékoztatás és az oktatás által; nemcsak a talaj, hanem a víz tekintetében is szükség van szemléletváltásra (pl. a vízhiányra vonatkozó ingyenes öntözővíz kapcsán), ugyanis nem létezik „ingyen” víz, mindennek ára van. Csak akkor tudják a gazdák is megbecsülni természeti értékeinket (talaj, víz), ha fizetnek érte; az integrált vízgazdálkodás ismérveinek felhasználása nélkül nem tudunk előre lépni talajrendszereink helyreállításának tekintetében (sem).

 

Szöveg: Páhy Anna