Az energiapiaci árak emelkedése Európa-szerte aggodalmat okoz a felhasználók körében. Az elmúlt egy évben az áram ára több mint ötszörösére, a gáz ára több mint hatszorosára emelkedett, az áremelkedésnek előreláthatólag még nincs vége. A jelenlegi helyzet az energiakészletek kiaknázásának minden eddiginél tudatosabb módjára ösztönözheti a felhasználókat. Hetesi Zsolt fizikust, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának docensét arról kérdeztük, hogy a növekvő energiapiaci árak milyen változásokat hozhatnak a lakossági, illetve az ipari energiafelhasználás tekintetében.
Gázellátás szempontjából sokkal inkább kiszolgáltatottak vagyunk, mint áramellátás terén. Ez milyen változást eredményezhet rövid, illetve hosszú távon a felhasználási szokásokat illetően?
Sajnos áramellátásunk sem áll olyan biztos lábakon áll, mint ahogy gondolnánk. A gazdaság növekedése magával hozta az áramigény növekedését is. Amint azt – ellentétben több zöld szakpolitikai irányra épülő előrejelzéssel – már 2015-ben megjósoltuk (Issues and Solutions Relating to Hungary’s Electricity System. Energy, 116. [2016]. 329–340.) az áramfelhasználás növekedni fog, amíg a gazdaság is növekvő pályán mozog, és mind a felhasználás irányát, mind nagyságát tekintve elég pontos becslést adtunk. Egészen az utolsó „békeévig”, azaz 2021-ig teljesen igaz volt, hogy az áram jelentős részét, körülbelül 30%-át, importból fedezte a magyar rendszerirányítás. Emögött zömében piaci okok keresendők, ugyanis az áram szabadkereskedelme miatt sokáig egyszerűen jobban megérte külföldi importárammal biztosítani a hazai fogyasztás egy részét. A járvány utáni gyors gazdasági növekedés azonban olyan hirtelen „húzta meg” a keresletet, hogy bizonyos energiahordozók ára, mint például a földgázé, már akkor megindult felfelé, amikor még az orosz–ukrán háború ki sem tört. Az igazi árrobbanást azonban a háborúnak tulajdoníthatjuk. Mivel ennek hatásaitól már nem lehetett teljes egészében megvédeni a magyar energiafelhasználók teljes körét, így egyre táguló körben nagyobb gáz- és áramszámlákkal találják szemben magukat a fogyasztók. Ennek rövid távú következménye már látszik, a villamosenergia-fogyasztás kis mértékben ugyan (4-5%-kal), de csökkent a rezsicsökkentés szabályainak részleges szigorodása után. A cél, hogy az országban csökkenjen a földgázfelhasználás.
Ez utóbbinak a következő az oka. Hazánkban az éves földgázfogyasztás 10 milliárd m3 körül alakul évek óta. Ennek körülbelül 50%-a orosz export, 15%-a hazai termelés, a maradékot a piacról szerezzük be. Ez utóbbi vált most különösen nehézzé és drágává. A piacról beszerzett gáz Ausztria és Szlovákia irányából érkezett az elmúlt években, eredetét tekintve zömmel az EU piacáról és a kitermelő országot nézve pedig túlnyomórészt orosz gáz volt. Az EU ellátása jelenleg nem látszik megnyugtató módon biztosítottnak, így a piaci beszerzés valószínűleg nehézségekbe ütközhet ősszel és télen.
Igaz az, hogy az energiafelhasználás mértéke évről évre nő Magyarországon?
Igen, ahogy az előbb említettem is. A villamos áram terén ez egyértelműen igaz, a földgáz esetében már nem, illetve részben. A rezsivédelmi intézkedések eddig nem indították a fogyasztókat nagyobb mérvű takarékosságra, ugyanakkor a telek meg átlagban enyhébbek lettek, így végül is 14-15 milliárd m3-es éves fogyasztási adatok, amelyek 10-15 évvel ezelőtt, egy-egy kemény téllel járó évben jellemezték hazánkat, nagyrészt elmúltak.
Milyen hatással lehet az energiaárak növekedése az ipari felhasználásra?
Már most látszik, hogy számos kis- és középvállalkozót (kkv) kedvezőtlenül érint a földgáz- és villanyszámla emelkedése, így ez közvetlenül hat majd a magyar gazdaság teljesítőképességére, gyakorlatilag már a közeli jövőben. Hallhatók hírek fürdők, uszodák bezárásáról, nehézségekkel küzdő színházakról, mozikról is, a sor nem is teljes. A dolog másik oldalán állnak azok a bedolgozó üzemek, a kkv-mérettől kezdve a nagy gyárakig, amelyek döntően a német autóipart szolgálják ki. A német gazdaság már most akadozik, és a feszült helyzet – az oroszok kvázi fegyverként, vagy zsarolási alapként használják az Északi Áramlat I. gázvezetéket – nem kedvez a magyar beszállítóknak. Itt, ebben a kérdésben a beszállítókon és a kihelyezett autógyárakon keresztül a GDP jelentős részéről beszélünk, pláne, ha beszámítjuk azokat a más területen dolgozó kkv-ket is, amelyek most nehéz helyzetbe jutottak.
Lehet akár pozitív hozadéka is az energiaárak növekedésének?
Rövid távon aligha nyer rajta hazánkban bárki is: sem a vállalkozásoknak, sem a lakossági fogyasztóknak, sem az önkormányzatoknak nem kedvező az a környezet, amely mostanra kialakult. Hosszú távon valószínűleg lesz néhány olyan hatás, amelyet hívhatunk ugyan kedvezőnek, de mind maguk a lépések, mind az elért cél tekintetében fájdalmas döntéseknek kell megszületni és egyúttal közben nem energiabőséggel jellemezhető korszak, hanem egy nagyon feszített tervezéssel megvalósítható átmenet képzelhető el, ami „fájni fog”. Az átmenet során több szabályozható, vagy kiegyensúlyozható időjárásfüggő fogyasztó kerül a magyar villamosenergia-rendszerbe, kiegyensúlyozásként szivattyús tározós erőművek, vízierőművek, hidrogéngazdaság jöhet szóba és biogáz-erőművek, biogáztárolás; azután teret nyer majd a geotermikushő-hasznosítás, gyakoribb lesz a passzív, vagy majdnem passzív építési standard, továbbá valószínűleg teret nyernek a takarékos és egyúttal okos megoldások is.
Milyen lehetőségek vannak a lakossági energiaszámlák összegének mérséklésére?
Az egyéni döntések terén tág mozgástér van, amelynek a pénztárca és a lakókörnyezet típusa szabhat határt, közösségi, társasházi stb. szinten már megint több és más lehetőség adódik, nem beszélve egy esetleges új szabályozási környezetről, amely még több lehetőséget nyithat meg, például ilyen lehet egy új pályázati program, amely megújuló energiával látja el a lakosságot. Az egyénre visszatérve: a termosztát lejjebb csavarásától a fűtött m2-ek csökkentésén át az alternatív fűtési módokon keresztül a szigetelésig, vagy akár hőszivattyúk beszerzéséig sok járható út létezik.
Azt mindenesetre érdemes elmondani, hogy sok helyen olyan lakásban jártam, ahol 25-26 °C volt télen, amelyet nyilván, ha nincs beteg, vagy baba a háztartásban, lehet, sőt érdemes csökkenteni 22 °C környékére. Természetesen nem célom olyan kijelentéseket tenni, hogy a lakosság meg ne próbáljon 19 °C-nál magasabb hőfokot beállítani, mert egyrészt nálunk nagyon valószínű, hogy nem várható gázhiány télen, másrészt mindenki addig képes elmenni e lépésekkel, ameddig az még nem jár nagyobb komfortvesztéssel. A lakás, ház szigetelése nagyon jó passzív megoldás, egy jól szigetelt, egyúttal szellőző ház (ma ez a kettő már megoldható egyszerre) fűtésszámlája akár 40%-kal is csökkenhet.
Mi lehet a jövő legkifizetődőbb és legbiztonságosabb energiaforrása?
Felmerül a kérdés, hogy mire? Az országos villamosenergia-rendszerben szükséges néhány megbízható alaperőmű, amely a klímacélok teljesülése miatt hosszú távon nem lehet szénerőmű, hanem például atomerőmű, geotermikus erőmű, kapcsolt üzemű biomassza erőmű és így tovább. Aszódi Attila professzorral, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének tanárával egyetértve még azt is meg merem kockáztatni, hogy a Paks II két reaktora mellett egy harmadik blokk szintén életképes lehet hazánkban, mondjuk egy 1000, vagy 1200 MW (e) teljesítményű blokknak még valahol lehet helye.
A megújulók esetében a napenergia és a szélenergia bevezetése akkor lehetséges, ha azokat ki lehet egyensúlyozni az időjárás okozta változó termelés során. Ez utóbbira alkalmas lehet a hidrogéngazdaság vagy biogázerőművek, de van még több lehetséges megoldás is létezik.
A fűtésben a fenntartható művelésből származó biomassza, a megújulókon alapuló áramra épülő fűtés (hőszivattyúk), továbbá a geotermia szintén járható út lehet.
Szerző: Bárdos Mónika