Dr. Pálvölgyi Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Víztudományi Kar (VTK) docense, nemzetközi és stratégiai dékánhelyettesként, valamint a Víz- és Környezetpolitikai Tanszék tanszékvezetőjeként segíti a kar további működését február elsejétől. A klímakutató szakembert arról kérdeztük, hogy milyen szakmai célokkal kezdi meg a munkát az új beosztásokban.
Stratégiai szempontból milyen változásra lehet számítani a Víztudományi Karon?
Összhangban az egyetemfejlesztési prioritásokkal, három stratégiai területen érdemes erősítenünk:
1) Interdiszciplináris kutatások és képzések indítása a víz-éghajlat-mezőgazdaság-megújuló energia összefüggő témaköreiben. Az elmúlt évtized áradásai és aszályai, az energia-függetlenségünk javításának sürgető igénye, továbbá az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodási szükségletek integrált és fenntartható szakpolitikai és műszaki megoldásokat igényelnek. E téren szeretnénk Horizon 2020 pályázattal indulni, továbbá kétoldalú nemzetközi tudományos kapcsolatainkat is „bevetni”; ez utóbbi eredményeivel már néhány héten belül jelentkezünk!
2) A Víztudományi Kar nemzetköziesítésének erősítése. Alapképzéseink tantárgy-kínálatát túlnyomórészt angol nyelven is adjuk, a vízdiplomáciai mesterképzésünk teljes egészében angolul fut. Oktatói gárdánk felkészült, a Karon számos – a tudományos életben és a nemzetközi oktatásban jelentős reputációval bíró - professzorral rendelkezünk. Szeretném elérni, hogy a külföldi hallgatók száma jelentősen gyarapodjon, az oktatók leterheltsége csökkenjen, valamint az NKE-n kívüli „óraadók” aránya és szerepe kiegyensúlyozottabb legyen. Nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy a Víztudományi Kar nemzetköziesítési stratégia mentén alakítsa jövőbeni oktató-kutató tevékenységét. Jelenleg e stratégia-alkotás első lépéseként egy – a jelen helyzetünk gyengeségeit és potenciális fejlesztési lehetőségeit feltáró - helyzetelemzést készítünk, melynek konklúzióit szeretnénk a hallgatóinkkal is megvitatni.
3) „Citizen water science”: szemléletformáló, ismeretterjesztő tevékenység erősítése. Lényeges, hogy a víztudományi eredményeinket, szemléletünket közérthető és hasznosítható módon adjuk át az egyetemi polgároknak és a szélesebb nyilvánosságnak. Meggyőződésem, hogy a Kárpát-medencében hosszú távon a megmaradásunk egyik kulcskérdése a természeti erőforrásokhoz (ezek sorában is első helyen a vízhez és termőtalajhoz) való viszonyunk. Karunknak megfelelő kompetenciái vannak a reziliencia-szemlélettel összefüggő társadalmi beágyazottság növelésére; elsősorban az érték-orientált fiatalok körében. E vonatkozásban fontosnak tartom kialakítani az együttműködést egyetemünk Környezeti Fenntarthatósági Intézetével (KFI), melynek keretében szakértőként magam is „önkénteskedek”.
Christián László r. dandártábornok, az egyetem oktatási rektorhelyettese nemrég az egyik televíziócsatorna műsorában az NKE kitörési pontjaként jellemezte a vízdiplomáciai mesterképzést. (https://hirtv.hu/napi_aktualis/sok-diak-megsporolja-a-tajekozodast-de-az-informalodasban-segit-az-educatio) Valóban ekkora jelentőséggel bírhat ez a képzés az elkövetkezendő években?
A világban halmozódnak a nemzetközi és regionális víz-konfliktusok, növekvő igény mutatkozik a szakpolitikai, diplomáciai és igazgatási megoldásokra, továbbá ilyen megoldások kidolgozására alkalmas szakemberekre. További kihívás a vízstratégiai kormányzás (water governance), mely a fenntartható és integrált vízgazdálkodás jogi, szakpolitikai, támogatási, szemléletformálási és műszaki eszközeit takarja. A vízdiplomácia és a vízkormányzás az elkövetkező évek egyik legfontosabb közpolitikai irányzata lehet, melynek megvalósításában Magyarországnak úttörő szerepe van. Egyetértek dandártábornok úrral, hogy a vízdiplomáciai mesterképzés egyetemünk „zászlóshajója” lehet! Tervezzük, hogy a vízdiplomáciai képzési korábbi és jelenleg hallgatóinak, valamint az oktatóinak vélemény-felmérésére alapozva, a képzési program kisebb módosításait terjesztjük a Szenátus elé. Szintén fontos tervünk, hogy egy távolkeleti egyetemmel (Asian Institute of Technology) a vízdiplomáciai képzésünk bázisán egy egyéves közös képzést és kettős diploma (Dual Degree) kiadását indítsuk. Az előzetes tárgyalások már tavaly nyáron megindultak, de számos adminisztratív teendő áll még előttünk.
Az éghajlatváltozás okozta szélsőségek napjainkban egyre több megoldandó feladat elé állítják a szakembereket. Mire kell felkészülniük azoknak a diákoknak, akik vízügyi területen folytatják tanulmányaikat?
A klímaváltozás megkerülhetetlen tényező, Magyarország pedig medence-jellegéből adódóan különösen sebezhető az éghajlatváltozás vizekkel kapcsolatos hatásai tekintetében. Térségünkben az éghajlatváltozás egyik kedvezőtlen következménye, hogy megváltozik a csapadékjárás „ritmusa”: nyáron kevesebb, télen valamivel több csapadékra számíthatunk, és évszaktól függetlenül gyarapodnak a hirtelen lezúduló viharos csapadékok, a lassú, áztató esők rovására. Ebből az is következik, hogy a vízügyi szakembereknek egyszerre kell felkészülniük a „sok víz – kevés víz” problémák kezelésére és a vizek gyors levezetése helyett a vízmegtartásra kell fókuszálniuk. Biztos vagyok benne, hogy vízügyi szakma jelentős felívelés előtt áll: mind a társadalmi és anyagi megbecsülése, mind a munkahelyek száma és sokfélesége javulni fog. Ugyanakkor a diákoknak fel kell készülniük a folyamatosan bővülő ismeretanyagra; esetleg olyan tématerületeken is, amelyek nem tartoznak szigorúan véve a vízügy hagyományos kereteihez (pl. mezőgazdaság, energiagazdálkodás, területhasználat, szociológia stb.)
Milyen céljai vannak a Víz és Környezetpolitikai Tanszék vezetőjeként?
Jelenleg még „ismerkedő fázisban” vagyok a tanszék tevékenységével, de azt már biztosan látom, hogy a tanszéki oktató-kutató gárda igen erős, kiváló tudós és tanár egyéniségekből áll. Ugyanakkor a tanszék még nem formálódott igazán szellemi közösséggé, így egyik célom, hogy „Tudós Délutánok” szervezésével, valamint a vízdiplomáciai mesterképzés hallgatói számára „Student’s Club” létrehívásával elősegítsem ezt. Jelenleg két doktorandusz hallgató kapcsolódik a tanszékhez, szeretném őket jobban bevonni (nemcsak az oktatásba, hanem a kutatásokba is), illetve bővíteni a PhD-s létszámot. A tanszék jelentős oktatói kapacitásokat biztosít a vízdiplomáciai mesterképzéshez, ezt tovább szeretném erősíteni. A „fenntartható fejlődés” Ludoviceum tantárgyaink koncepcióját és oktatását meg kell újítanunk: ebből egy, a VTK és más kari hallgatók széles köre által kedvelt, gyakorlatias, érzékenyítő-szemléletformáló tantárgy-csomagot szeretnék kialakítani. A „fenntartható fejlődés” tantárgyak oktatásában számítanék a Környezeti Fenntarthatósági Intézet munkatársi gárdájára is. Végül, de nem utolsósorban, bízom abban, hogy a tanszék bázisán képesek leszünk kutatási és szakpolitikai projekteket indítani; fontosnak tartom, hogy ennek ösztönzőrendszerét kialakítsam.
Van-e mottója, ami végigkíséri munkája során?
Kettő is van:
„Csak értelem és szorgalom árán tarthatod meg hazádat; hogy számbeli csekély voltodat csak eszed pallérozásával pótolhatod meg; hogy értelemből fakadó szeretettel kell közeledned mindnyájunk szülő anyjához, a természethez, mely alkotó, de romboló hatalmával is oktat, vezérel, hogy megtalálhassad a magad és családod kenyerét, hazád földjén boldogulásodat." HERMAN OTTÓ természettudós, néprajzkutató és politikus (1835-1914)
"A tudás veszélyes lehet, a közömbösség azonban összehasonlíthatatlanul veszélyesebb nála." TELLER EDE fizikus, a Corvin-lánc első kitüntetettje (1908-2003)
Szerző: Bárdos Mónika
Fotó: Szilágyi Dénes