Erdészeti szakközépiskolások tettek látogatást a VTK-n

 

 

‹›×

Egy hetes szakmai tanulmányút keretében tettek látogatást Karunkon a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikum 11. osztályos diákjai, akiket a Területi Vízgazdálkodási Tanszék vezetője, Keve Gábor fogadott.

Tanszékvezető úr egy rövid előadás keretében bemutatta a diákoknak a Víztudományi Kart, kezdve a jogelőd intézmények történetével. Elmondta, hogy Baján már a XVIII. századtól folyt felsőfokú képzés, a helyi vízügyi felsőfokú képzés pedig immár 61 éves múltra tekint vissza.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kara jelenleg három alap- és egy mesterképzésre várja a jelentkezőket. Az alapképzések a környezetmérnöki (7 félév), az építőmérnöki (8 félév), a vízügyi üzemeltetési mérnök  (6 félév), melyek mindegyikén legalább két szakirány közül lehet választani a főként alapozó tárgyakból álló kezdeti félévek után. Mesterképzés keretében az angol nyelvű nemzetközi vízpolitika és vízdiplomácia szakon lehet továbbtanulni. A bajai képzésre jellemző, hogy összetartó közösségeket formál, mérsékli a lemorzsolódást és segít az ismeretek gyakorlatorientált elsajátításában. A magyar vízügyi szolgálatban közel 200 mérnöki állás betöltetlen, melyekre a karon végzetteket is várják, a munkahelyi elhelyezkedésre így már egy alapszak elvégzése után jó esélyek adódnak. A VTK képzéseinek vonzerejét növeli továbbá a közszolgálati ösztöndíj, valamint a tanulmányok első évében ingyenes kollégiumi elhelyezés.

Az előadást követően a szakközépiskolások megtekintették a hidraulikai labort, a meteorológiai mérőállomást, precíziós öntözőberendezésünket, mérőhajónkat, valamint a kollégiumot és a megújult hallgatói közösségi teret sportkomplexumával együtt. A szegedi diákok közül többen már most eldöntötték, hogy karunkra adják be felsőoktatási jelentkezésüket. Erdészeti felsőfokú tanulmányokat hazánkban csak Sopronban lehet folytatni, és sokan idegenkednek attól, hogy az ország egyik, innen legtávolabbra eső egyetemére iratkozzanak be − tudtuk meg osztályfőnöküktől, Csepregi Imre erdőmérnöktől, aki egyben alumni diákunk is.

Szöveg: Szám Dorottya