Az elsüllyedt Hableány hajó mentési munkálataiba kaptak betekintést a Zsuffa István Szakkollégium szakmai programján részt vevők február 28-án, a Víztudományi Kar (VTK) Hallgatói Terében. Szilágyi Attila, a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság igazgatója, a kar címzetes egyetemi docense eddig még nem hallott, személyes hangvételű történeteken keresztül idézte fel a baleset éjszakájának és az azt követő napok emlékeit.
Az igazgató elmondta, hogyan érte őt a balesettel kapcsolatos telefonos értesítés. Amint tudott, elindult a helyszínre. Kiemelte, ez volt a békeidőben történt legnagyobb hajószerencsétlenség a Dunán. Az előadó átfogó képet adott arról, hogy a vízügyi ágazat milyen tevékenységet végzett a balesetet követően.
Beszélt a hajóroncs és a holttestek kereséséről, amelynek során elmondta, hogy a legmagasabb, azaz harmadfokú készültségi szintet rendeltek el a Dunán. A helyszínre kirendelt mérőcsoport vízsebességet, vízhozamot, vízhőt és vízmélységet mért, speciális mederfelvételeket készített, ezzel segítve a mentésben részt vevő búvárok munkáját – ismertette az igazgató. Külön kiemelte a VTK munkatársainak aktív szerepét a mérőcsoportban, akik a méréseket a védekezési feladatokat ellátó Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság III. számú kitűző hajójáról végezték.
A roncs kiemelését megelőzően felkészültek a vízminőségi kárelhárításra, az esetleges olajszennyezés felfogására védelmi anyagokat, eszközöket vezényeltek át. A hajó kiemelése után kismértékű olajfolyást észleltek, amelyet úgynevezett Sanol hurkákkal és paplanokkal mentesítettek.
Az igazgató szólt arról az összefogásról is, amelyet a vízügyi ágazat tanúsított a balesetet követően.
A program az „NTP-SZKOLL-23-0047 számú a Szakkollégiumok tehetséggondozó programjainak támogatása” című pályázat támogatásával valósult meg.
Szöveg és fotók: Bárdos Mónika