A tudományon keresztüli tudás és megértés megteremtése felkészít bennünket arra, hogy megoldásokat találjunk napjaink vízügyi kihívásaira. Mivel egyetlen ország sem képes egyedül megvalósítani a vízbiztonságot, szükség van nemzetközi tudományos együttműködésekre, amelyek nemcsak a tudományos ismeretek bővítéséhez, hanem a nemzeti, regionális és globális vízügyi kihívások kezeléséhez is hozzájárulnak. Ezt a célt szolgálja a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karán (VTK) létrejött UNESCO Tanszék (UNESCO Chair).
Az UNESCO Tanszék olyan projekt egy felsőoktatási intézményben, amely a szervezettel együttműködve fejleszti a tudást és a gyakorlatot egy olyan területen, amely mind az intézmény, mind az UNESCO számára prioritást élvez. „Alapvető célja, hogy az ilyen tanszékkel rendelkező intézmény nemzetközi kapcsolatokon és hálózatépítésen keresztül egy bizonyos területen a kutatásban élenjáró hely legyen” – fogalmazott lapunknak Szöllősi-Nagy András, a VTK Víz- és Környezetpolitikai Tanszékének professzora, akinek ötlete és munkája nyomán alakult meg idén februárban az UNESCO Tanszék a VTK-n. Itt vízkutatásra és -gazdálkodásra, a kapcsolódó oktatásra és kapacitásfejlesztésre, valamint a vízkonfliktusok kezelésére irányul a kezdeményezés. A víz nem csak az élet forrása, a víz kérdésköre szinte mindennel összefügg. Napjainkban egyre inkább felértékelődik az édesvízhiány és a vízszennyezés okozta problémák kezelése, ami a jövőben csak fokozódni fog. Jelenleg 750 millió ember nem jut tiszta ivóvízhez, és ez a szám néhány évtizeden belül hárommilliárdra emelkedhet. A borúlátóbb forgatókönyvek még ennél is messzebbre mennek: ezek szerint másfél év múlva az emberiség több mint a felének nem lesz elegendő ivóvize, ezért tudatosan, tervezetten kell gazdálkodnunk ezzel az erőforrással. Egyre jelentősebbek a világban a különböző vízkárok, sőt a katasztrófák jelentős része is a vízhez köthető. Ráadásul számos fegyveres konfliktus középpontjában is a víz áll, így a vízdiplomácia jelentősége is egyre inkább nő. Nekünk, vízügyi szakembereknek, szoros együttműködésben több más diszciplína képviselőivel kell választ adnunk a vízbiztonsági kihívásokra lokálisan, regionálisan és globálisan – fejtette ki Szöllősi-Nagy András.
Közös gondolkodás, szakképzett munkaerő
A vízrendszerek változásának gyorsuló üteme új és egyre nagyobb kockázatokat jelent a társadalom számára. Ezzel párhuzamosan a víz iránti kereslet nemcsak a háztartási felhasználás terén fokozódik, hanem más ágazatokban is, főleg a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, de az energetikában és az iparban is. A vízbiztonság megteremtéséhez szükséges a közös gondolkodás és a szakképzett munkaerő a vízügyi ágazat terén. Ebből is látható, mekkora a szerepe a vízdiplomáciának, amely egyre fontosabb lesz – állítja a professzor. A VTK nemzetközi vízpolitika és vízdiplomácia mesterképzése éppen a nemzetközi vízügyi együttműködési kihívások kezelésére készíti fel a vízügyi szakembereket hazai és nemzetközi kontextusban. Ez az angol nyelvű képzés azért hiánypótló a professzor szerint, mert lefedi a globális és vízgyűjtő szintű nemzetközi együttműködés valamennyi lényeges politikai, intézményi, jogi és diplomáciai aspektusát. A komplex vízpolitikai kihívások, döntések és konfliktusok szakszerű kezelésére teszi képessé a szakembereket. Az egyetem nemzetköziesítési törekvéseivel összhangban a karon létrehozott UNESCO Tanszék minderre csak ráerősít, gyakorlatba ülteti a fent említett diszciplínákat. „Az NKE-nek presztízst jelent ez a tanszék, mivel elősegíti az egyetemek közötti nemzetközi együttműködést és a hálózatépítést, hogy az intézményi kapacitásokat a tudásmegosztáson és az együttműködésen keresztül növelje az oktatás, a kutatás és a gyakorlat révén. Utat nyit a globális felsőoktatási és kutatói közösség számára, hogy az UNESCO-val közösen hozzájáruljanak a fenntartható fejlődési célok eléréséhez” – foglalta össze az UNESCO Tanszék jelentőségét a professzor.
(Víz)háború vagy béke?
Az UNESCO ugyanis hosszú távú megoldásokban gondolkodik, és hisz abban, hogy a háborúk, diktatúrák hatékony ellenszere nem a fegyveres konfliktus és a háború, hanem a kultúra, az oktatás és a tudományos együttműködés útja – ezek segítségével lehet és kell rendezni a vitás kérdéseket. „Ennek az egyik megvalósulása annak elősegítése, hogy az egyetemi oktatáson keresztül egyetemi kutatóhelyek egymással hálózatszerűen épüljenek ki közös kutatásokat végezve, közös oktatási programokat létrehozva, ezáltal csökkentve a vízháborúk kirobbanásának kockázatát” – hangsúlyozta Szöllősi-Nagy András. Az édesvizek mennyisége, hozzáférhetősége, minősége mindig is központi kérdés volt a nemzetközi politika számára. Számos hidrológiai problémával kell szembenézni világszerte. Elég, ha csak a Kék-Nílusra épített gát miatti vitára gondolunk Etiópia és Egyiptom között. Ahhoz, hogy a vízkonfliktusokra megoldást találjunk, nem elég csak a mérnöki tudomány, meg kell értenünk az adott társadalom és a víz kapcsolatát, azt, hogy milyen kölcsönhatásban van egymással a kettő – emelte ki Szöllősi-Nagy András.
A lehetséges konfliktustól a lehetséges együttműködésig
A víz lehet konfliktus forrása is, de mit kell azért tennünk, hogy ez a konfliktusforrás kooperációs forrássá alakuljon? – a szakember szerint ez a kulcskérdés. A gyors gazdasági fejlődés, a városiasodás, a népességnövekedés és a klímaváltozás megnövelik a vízigényt, ami fokozott nyomás alá helyezi a határokkal osztott édesvízkészleteket. Ezt igazolja, hogy a legtöbb vízügyi konfliktus a vízmennyiséggel, a vízmegosztással, illetve a határokon átnyúló vízinfrastruktúra építésével kapcsolatos. A hidrológiai és a politikai határok eltérnek. A világ 263 nemzetközi vízgyűjtőjén él a Föld lakosságának mintegy 40 százaléka. A felvízi és az alvízi országok eltérő helyzetben vannak. A globális biztonságpolitikát tekintve a határokkal osztott vízgyűjtők kockázatot jelentenek. Ha megvizsgáljuk a nemzetközi vízügyi konfliktusokat, rájöhetünk, hogy azok alapvetően a kooperáció intézményesítésének szintjétől függnek. Példa erre az India és Banglades közötti korábbi vízkonfliktus, amikor az adatcseréhez kapcsolódó kooperáció hiánya miatt egy nap alatt tízezer ember halt meg Bangladesben egy különlegesen szélsőséges árvíz miatt.
Klíma, változás
Számolnunk kell tehát a népességnövekedés és a klímaváltozás várható hatásaival. Ezek napjaink legnagyobb biztonsági kihívásai – folytatja a professzor –, amelyek a jövőben csak fokozódni fognak. Száz év múlva körülbelül tizenkétmilliárdan leszünk a Földön. Ez az a fizikai határ, amelyet ha átlépünk, az további erőforrás-szűkülést és élettérkonfliktust fog okozni, valamint kulturális hatásai is lesznek. A klímaváltozás hatására a vízmennyiség rendkívül egyenetlenül oszlik el földrajzi szempontból: míg egyes területeken nagy mennyiségű édesvíz található, addig sok országnak okoz gondot a minimális mennyiségű ivóvíz biztosítása, lásd Afrika és a Közel-Kelet. Már most látható, hogy a klímaváltozás úgy alakítja át az időjárási rendszereket, hogy a csapadék eloszlása nem az egyensúly, hanem a szélsőségek irányába változik, és emiatt például Európa déli felében, illetve Ázsia nagy részén tartós vízhiány lesz. Azért, mert a csapadékeloszlás megváltozik. Amennyiben a folyókból vagy állóvizekből történő vízkivétel növekedése olyan mértéket ér el, amely már jelentősen befolyásolja az ökológiai egyensúlyt, veszélyezteti a felszíni vízforrás szempontjából földrajzilag „lejjebb” elhelyezkedő országok vízellátását, a konfliktus kialakulása valószínűsíthető. Ha a nagypolitika szintjén megjelenő vita élelmiszerhiánnyal és jelentős demográfiai növekedéssel párosul olyan régiókban, amelyek történelmi, etnikai, vallási ellentétekkel terheltek, a fegyveres összecsapás szinte biztosra vehető. Ennek ismeretében kiemelten fontos terület a nemzetközi kapcsolatokban a vízügyi kérdések megoldása békés eszközökkel.
Nemzetközi kapcsolatok
Szöllősi-Nagy András a Delftben székelő UNESCO-IHE Institute for Water Education rektori pozíciója betöltésének idején kollégáival indított egy, a VTK UNESCO Tanszékének szellemiségéhez hasonló kurzust. Mondhatni, megteremtette az elődjét, amely akkor az afrikai vízügyi problémák megoldására koncentrált. Ezt a kezdeményezést kívánta meghonosítani a VTK-n, immár Magyarország földrajzi adottságait figyelembe véve, közép-ázsiai fókusszal. A vízkonfliktusok kezelésével foglalkozó UNESCO Tanszék folyamatosan építi a nemzetközi kapcsolatokat Amerikától kezdve Skandinávián át Japánig a vízügyi problémák megoldására vonatkozó közös projektek indítása érdekében. A professzor véleménye szerint a globális vízprobléma kezelésében fel kell használni a tudományos világ vízkezeléssel, vízhasznosítással kapcsolatos legfrissebb eredményeit, a legkorszerűbb technológiákat, és kiterjedt intézményhálózatot kell építeni. Magyarországon nincs olyan egyetem, amely azokkal az alapvető képességekkel rendelkezik a hadtudományon, a diplomácián, a rendészeten át a fenntarthatóság és a vízügy terén, mint az NKE. Mindezek közös halmaza kell ahhoz, hogy a vízzel kapcsolatos konfliktusokat sikerrel lehessen megoldani. A VTK UNESCO Tanszékének multidiszciplináris működési elve ezt a célt szolgálja.
--------------
Szöllősi-Nagy András a Víztudományi Kar egyetemi tanára, az MTA doktora, aki számos külföldi egyetemen volt vendégprofesszor. Korábban az UNESCO Vízügyi Tudományok Osztályának igazgatója és egyben a párizsi székhelyű szervezet kormányközi Nemzetközi Hidrológiai Programjának főtitkára. A hollandiai Delftben székelő UNESCO-IHE Institute for Water Education rektora. Fő kutatási területe a sztochasztikus hidrológiai rendszerek és a rekurzív előrejelző algoritmusok, valamint a fenntartható fejlődés és a klímaváltozás hidrológiai hatásai.
Szerző: Sallai Zsófia