A Folyógazdálkodás tantárgyhoz kapcsolódóan a Víztudományi Kar negyedéves építőmérnök területi vízgazdálkodási specializáció nappali és levelező tagozatos, valamint nemzetközi hallgatói és oktatóik tanulmányúton vettek részt október 4-én, Szerbiában.
A Ferenc (Duna–Tisza) csatorna műtárgyait, valamint a Tiszán, Óbecse mellett létesült duzzasztóművet szakvezetéssel tekintették meg, valamint tiszteletüket tették Kiss József, a Ferenc-csatorna tervezőjének síremlékénél, Verbászon.
A Ferenc-csatorna a Dunát és a Tiszát összekötő csatorna. A 19. század elején meghatározó szerepet játszott a Bácska gazdasági fellendülésében és meggazdagodásában. Megépítésével a Duna és a Tisza közötti terület déli része oly gazdagon termő vidékké vált, hogy az „ország éléskamrája”, a „kincses Bácska” címet is kiérdemelte. A csatorna létrejötte nemcsak a mezőgazdasági termelésben éreztette pozitív hatásait, hanem a kereskedelemben és a vízi úton történő szállítás fejlődésében is. A 118 km hosszú, átlagosan 1,86 méter mély csatorna eredetileg Monostorszegnél indult és Bácsföldvárnál érte el a Tiszát (később a nagy folyók szabályozása során mindkét torkolatot áthelyezték: a dunait Bezdánba, a tiszait pedig Óbecsére).
Az építési munkálatokat 1801-ben fejezték be. A csatorna 227 km-rel és 18–20 nappal rövidítette le a hajózóutat a két végpontja között. A csatornaépítéssel lehetővé vált lecsapolások során 690 km² terület vált művelhetővé. A Duna és a Tisza közötti hátság és a vízszintkülönbség leküzdését 5 zsilip segíti.
A csatornán a mai napig hajóznak, bár mára a súlypont a kedvtelési hajóforgalomra helyeződött át.
Szöveg: Tamás Enikő Anna
Fotók: Abonyi Balázs