A Maros folyó sodorvonala mentén húzódó román-magyar határ nem csupán földrajzi, hanem diplomáciai és szakmai szempontból is különleges jelentőséggel bír. A szabályozatlan szakaszon a meder változékony, ennek következtében e természetes határvonal időről időre módosul, ezért a két ország közötti határszakasz rendszeres felülvizsgálata elengedhetetlen. Jogszabály szerint tízévente szükséges a határvonal újramérése, amely meghatározza a szigetek hovatartozását – ennek keretében közös szakmai terepi munka valósult meg június 23. és 26. között.
A projektben magyar részről a Lechner Tudásközpontot Angyal László és Tóth Kristóf képviselte. A Lechner Tudásközpont és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem között meglévő együttműködési megállapodás alapján a munkát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kara (NKE VTK) oktatóival – Koch Dániel, Kutassy Emese és Tamás Enikő Anna – együtt végezték. A terepi munkát hallgatók is segítették: Felső Bálint, Kosztyiv György és Haider Ahmed Haider működtek közre a mérési feladatokban. Román részről Lucian Neagoe topográfus, Toma Berbecaru-t bukaresti szakértő, Nicolae Vasile Bazoc tolmács és Ambrus Attila voltak jelen. A két ország szakemberei példás együttműködésben dolgoztak össze.
Az előkészítő megbeszélés június 23-án zajlott Makón, ahol a mérési stratégia és technikai részletek pontosítása történt meg. A tényleges mérés június 24–26. között zajlott, a Maros határszakaszán. A szakemberek RTK GPS vevővel összekapcsolt ultrahangos mélységmérő rendszert használtak, amely lehetővé tette a folyómeder keresztszelvényeinek rögzítését és a legmélyebb pontok – a valószínű sodorvonal – azonosítását. Ezek a legmélyebb pontok képezik a két ország közötti határvonal meghatározásának alapját.
A méréseket komoly kihívások nehezítették. Az extrém alacsony vízállás jelentősen megnehezítette a sonar használatát, sőt, időnként a mérőhajóval való közlekedést is, míg a szakadó partoldalak miatt a vízszint rögzítése korlátozott helyeken volt csak lehetséges. Ennek ellenére sikerült elegendő adatot gyűjteni a medermodell kialakításához, amely nemcsak a határpontok meghatározását segíti elő, hanem hallgatói kutatások alapjául is szolgál, hiszen a résztvevő hallgatók a mérés során gyűjtött adatokat és tapasztalatokat használják majd fel tudományos diákköri (TDK) munkájukhoz.
A román és magyar szakértők közös mérése – különösen Lucian Neagoe román kolléga részvételével – nemcsak technikai szempontból volt eredményes, hanem hozzájárult a határon átnyúló szakmai együttműködés elmélyítéséhez is. A végeredményként meghatározott keresztszelvények legmélyebb pontjai világos, objektív és közösen elfogadott határvonalat jelölnek ki, amely a következő tíz évben szolgálja majd a két ország közötti területi viszonyok pontos nyilvántartását.
Ez az együttműködés remek példája annak, hogyan találkozhat a tudomány, a gyakorlat és a nemzetközi párbeszéd egy közös cél érdekében – hogy a Maros ne csak elválasszon, hanem össze is kössön.
Szöveg és fotók: Kutassy Emese