Tudományos eszmecserét szervezett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Víztudományi Karán (VTK) működő Diákok Tudományos Klubja október 7-én az egyetem Oktatási Központjában, illetve az online térben.
A résztvevőket elsőként Pálvölgyi Tamás, az NKE VTK nemzetközi és stratégiai dékánhelyettese, az NKE VTK Víz- és Környezetpolitikai Tanszék (VKPT) tanszékvezetője köszöntötte. Az esemény előadóját, Tom Beert, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagját már Bogárdi János, az NKE VTK VKPT kutatóprofesszora mutatta be a hallgatóságnak. Mint elmondta, Tom Beer a természeti kockázatok kiemelkedő nemzetközi szakértője, aki a geofizikától kezdve a klímaváltozáson keresztül egészen a vizek jelentette társadalmi veszélyekig kutatja a földi jelenségeket. Mint az akadémia tiszteleti tagja, remek rálátással rendelkezik a hazai tudományos életre, így kiváló segítője a témában zajló honi tudományos kutatásoknak is.
Tom Beer előadása a klímaváltozásról, ezen belül az árvizekről, az aszályokról és az erdőtüzekről szólt. Mint a 106 éve nyolc nemzetközi társaság által alapított Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió (IUGG) tagja, a professzor kiemelten foglalkozik a Földet veszélyeztető természeti jelenségekkel, a földrengésektől kezdve a vulkáni jelenségeken át egészen az áradásokig. Tom Beer kiemelte, hogy a regisztrált természeti katasztrófák száma a világban folyamatosan emelkedik, az évi néhányról mára több százra nőtt, s mint fogalmazott, helyzetünk folyamatosan romlik majd valószínűleg a következő években is. Annak ellenére, hogy tudományos tevékenységért a Tom Beert is a tagjai között tudó Éghajlatváltozási Kormányközi Testület 2007-ben elnyerte a Nobel-békedíjat, s az emberiség megpróbált tenni is valamit a károsanyag-kibocsátás csökkentésére, ma mégis a kedvezőtlen forgatókönyvet kell használnunk, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen éghajlati körülményeket adunk tovább unokáinknak. A szinte már bekövetkezett klímaváltozás egyik kísérőjelensége a vizek áradása. A magas vízállás egyébként normális természeti jelenség, viszont korábban annyira ritka volt, hogy őseink emléktáblákkal jelölték meg a városokban az áradásokat. Ma viszont teljesen elfogadottnak számít például Ausztráliában, hogy a hurrikánok idején ne vörösbort, hanem banánt vigyünk a vendéglátónknak ajándékba, mert az óceánból érkező ciklonok idején e gyümölcs szállítása komoly akadályokba ütközik.
Sajnos az is jellemző ránk, hogy csak a károk bekövetkezése után cselekszünk, de még akkor sem koncentrálunk a kiváltó okokra. Ugyanez igaz akkor is, amikor a víz hiányáról, azaz az aszályról beszélünk. Ausztráliában a szárazság egyenes következménye az erdőtüzek kialakulása, melyeknek emelkedő gyakoriságát a professzor már 1988-ban kimutatta. Pontosan ugyanezen okok miatt tört ki számos tűzvész Dél-Európában és Kaliforniában 2025 nyarán. Ezek komoly veszélyt akkor képesek jelenteni, ha a fa törzséről a fa tetejére is elérnek a lángok, hiszen azt már a földről nem lehet eloltani.
Tom Beer előadása után Pálvölgyi Tamás azt emelte ki, hogy érdemes lenne a természeti kockázatokat mindennapi gondolkodásunk és cselekvésünk részévé tenni. Emellett fontos, hogy kialakuljon és megerősödjék az akadémiai és a döntéshozói világ között a párbeszéd, azaz a tudósok és a politikusok tudjanak egymás fejével is gondolkodni. Az eszmecsere végén a professzor a hallgatók kérdéseire is válaszolt, amelyek elsősorban a természeti események előre megjósolhatóságát, a károk mértékét és a helyreállítás költségeit, a fenntarthatóság kérdését, a tudományos világ cselekvési lehetőségeit, illetve a nemzetközi szervezetek, a kormányzati tisztviselők, de általában az emberek, főként pedig a fiatalok növekvő felelősségét firtatták.
Szöveg: Sarnyai Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes