„Ökoszisztéma szolgáltatások indexálása” címmel rendeztek szakmai konferenciát május 28-án Baján, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karán (NKE VTK). A rendezvényt az NKE VTK, a Magyar Hidrológiai Társaság (MHT) Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztálya, valamint az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) Vízügyi Tudományos Tanácsa (VzTT) közösen szervezte.
A konferencia célja az ökoszisztéma szolgáltatások értékelésének és indexálásának módszertani bemutatása, valamint a kapcsolódó hazai alkalmazási lehetőségek megvitatása volt. A program kiemelt hangsúlyt helyezett a tizenhét ökoszisztéma szolgáltatási index ismertetésére, továbbá azok szerepére a vízügyi fejlesztések hatásvizsgálataiban. A szakmai konferencia lehetőséget biztosított az elmúlt években végzett kutatási eredmények megvitatására, amelyek a Víztudományi és Vízbiztonsági Nemzeti Laboratórium (RRF-2.3.1-21-2022-00008) projekt keretében valósulhattak meg.
Bíró Tibor, az MHT és a VzTT alelnöke, a Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztály elnökének beszédében elhangzott: a kutatási program elindításának gondolata az Országos Vízügyi Főigazgatóság részéről fogalmazódott meg, amelyhez jelentős inspirációt adott a németországi gyakorlat és a River Ecosystem Service Index (RESI) módszertana. Felidézte, hogy a kezdeményezés Lovas Attila, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatójának közreműködésével indult, aki egy németországi szakmai út során találkozott először azzal a szemlélettel, amely új alapokra helyezte a vízi ökoszisztémák és a társadalom kapcsolatának értékelését. A módszertan később Láng István, az OVF főigazgatójának támogatásával került a hazai szakpolitikai és kutatási gondolkodás fókuszába. A németországi modell jelentős segítséget nyújtott annak felismerésében, hogy az árvízi kockázatok csökkentése, valamint a hullámterek és vízterek fejlesztése során az ökoszisztéma-szolgáltatások komplex vizsgálata elengedhetetlenné vált – jelentette ki Bíró Tibor.
A megnyitót követően Láng István az ökoszisztéma szolgáltatások árvízvédelemben betöltött jelentőségéről tartott előadást. A prezentáció fő üzenete az volt, hogy a vízgazdálkodási és természetvédelmi konfliktusok kezeléséhez új, társadalmi konszenzuson alapuló jogszabályokra és értékelési rendszerekre van szükség. A RESI módszertan célja az ökoszisztéma szolgáltatások összehasonlítható értékelése, hogy a döntések átláthatóbbak és kiegyensúlyozottabbak legyenek. Az előadó szerint problémát okoz, hogy egyes fajokat vagy élőhelyeket a gyakorlatban „végtelen értékűként” kezelnek, ami megnehezíti a kompromisszumokat és a fejlesztések engedélyezését.
A délutáni program során a Víztudomány Kar mellett, több intézmény és cég kutatói és szakértői ismertették eredményeiket a C–N–P visszatartás, az üledékszabályozás, a talajképződés, a növényi biomassza, a vízkészlet-gazdálkodás, az üvegházhatású gázok visszatartása, a vízjárási viszonyok szabályozása, a habitatkínálat és a tájképi értékelés területén.
Az előadások után Lovas Attila igazgató osztotta meg gondolatait a konferencia résztvevőivel. Mint mondta, a beruházások és vízügyi fejlesztések esetében egyre nagyobb igény van az ökológiai hatások objektív, számszerűsíthető értékelésére. Kiemelte, hogy a német RESI-módszer magyar adaptációja lehetőséget ad arra, hogy a környezeti és ökológiai szolgáltatásokat egységes, összehasonlítható szempontrendszer alapján lehessen figyelembe venni a döntéshozatalban és a támogatási rendszerekben.
Összegzésként Láng István főigazgató elmondta, hogy a jövő vízügyi fejlesztéseinél a műszaki tervezés mellett az ökológiai értékteremtést is mérhető szempontként kellene kezelni, hogy a természetközeli megoldások hosszú távon is indokolhatóvá tegyék a beruházásokat. A vízvisszatartó és beszivárogtató területek kialakítása így nemcsak a talajvízkészletek növelését, hanem az ökoszisztéma-szolgáltatások bővítését is szolgálná.