Faludi Gábor

Dr. Faludi Gábor 
1933-2023

Dr. Faludi Gábor 1933. március 8-án született Békésen. Szerény körülmények között élő, dolgos családjukban, tizenhárom testvére közül nyolc érte meg a felnőttkort. Elemi és reálgimnáziumi iskolába is itt járt. Azonban hamar munkába állt és 17 évesen már a Muronyi Állami Gazdaság egyik részlegének vezetésével bízták meg. A jobb élet reményében a Petőfi Politikai Tisztképző Akadémiára jelentkezett, ahol kiváló minősítéssel végzett. 1952-ben a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Társadalomtudományi tanszékére nevezték ki oktatónak. 1956 telén önként szerelt le a seregből és fizikai munkát vállalt. 1958-ban hagyta el a fővárost és költözött Bajára, ahol munkája mellett továbbtanult és megismerte, sőt meg is szerette a várost és vidékét. 1967-ben történelem szakon végzett az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ezt követően a Szegedi Tudományegyetemen Summa cum laude minősítéssel doktorált 1969-ben. Önfejlesztését tovább folytatta, így a Művelődési Minisztérium szervezésében Általános szociológiát, Etikát, Vallástörténet és valláskritikát, valamint Esztétikát tanult.

Az 1960-as évek elejétől részese volt az új bajai felsőfokú vízügyi oktatási intézmény születésének és fejlesztésének. Így a Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum alapításánál, szervezésénél is ott volt. Wisnovszky Ivánnal (OVF) és Vukováry Attilával (ADUVIZIG) közösen szemelték ki a Felsőfokú Technikum helyszínéül a Sugovica part egyik szakaszát. Akkor fás, cserjés mocsár jellemezte Karunk mai helyét. Először meghívott előadóként, majd 1964-től véglegesített oktatóként, később docensként és tanszékvezetőként dolgozott.

Az 1960-as évek második felétől többedmagával Türr Istvánt kutatta és tárta eredményeit a nagyközönség elé. Mindez jól kapcsolódott a felsőoktatási intézmény szakmai profiljához és Baja város történetéhez is. Kutatómunkája révén került szoros kapcsolatba a vízügytörténettel és vált annak elismert szakemberévé. Nem csoda, hogy a „25 éves a Vízgazdálkodási Üzemmérnök Képzés 1962-87” című kiadványt, évkönyvet is ő szerkesztette. Az iskola falain mai napig látható tárlók, tablók is keze alól kerültek ki. A város és környékének történetét is kutatta, leginkább az 1956-os jeges ár szerepelt írásainak központjában. A Kreatív Tanulás Program előhírnökeként mindig hangsúlyozta a pedagógiai módszertan felsőfokú képzésben való fontos szerepét.

A felsőoktatásból 1997-ben vonult nyugdíjba, azonban Dr. Halász Rudolf akkori bajai vízügyi igazgató felkérésére a bajai vízügyi történettel kezdett foglalkozni. Több helyütt készített árvízi emléktáblát, a Deák Ferenc- zsilipnél álló Türr István szobor és Vízügyi Múzeum létrehozásában is tevékeny szerepet vállalt. Számos kiadványt, könyvet és leporellót szerkesztett. Feleségével Dr. Klossy Irénnel közösen szervezték meg az első Országos Víz és Élet Képzőművészeti Biennálét.

Társadalmi szerepvállalásai közül kiemelkedik, hogy a Magyar Hidrológiai Társaságnak 1965 óta volt tagja, annak helyi szervezetének egyik alapítója, 2000-től a Vízügyi Történeti Bizottság tagja. Számos történeti emlékünk felkutatása, megmentése, bemutatása fűződik nevéhez. Oktatási-kulturális munkájáért számos állami elismerésben részesült.

Életvidám és szívós természetét jól jellemzi, hogy idős korában kapott agyvérzéséből akaraterejét használva szellemi frissességét szinte teljesen visszanyerte. Azonban testi ereje egyre jobban meggyengült. Emelt fővel viselt betegségével 90 éves koráig küzdött, míg pontosan születésének napján 2023-ban örökre lehunyta szemét. Utolsó útjára 2023. március 27-én 15 órakor kísérjük a bajai Rókus temetőben.