Varga Antal

Varga Antal
1953 – 2023

2023. szeptember 7-én, 70 évesen tragikus hirtelenséggel elhunyt Varga Antal nyugalmazott főiskolai docens, vízellátás és csatornázás üzemmérnök, okleveles építőmérnök (földmérőmérnök).

Varga Antal főiskolai docens 1953-ban született. Főiskolai tanulmányait 1972-75 között a VTK jogelődjénél, a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Főiskolai Karán, Baján végezte. Főiskolai oklevelének megszerzésekor már munkába állt első és egyetlen munkahelyén, az Általános és Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Tanszéken. Munka mellett 1978-83 között elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetemen a földmérő mérnöki szakot.

A BME Vízgazdálkodási Főiskolai Karán, a PMMF Vízgazdálkodási Intézetében, a JPTE PMMFK VGT Vízgazdálkodási Tagozatán, valamint az Eötvös József Főiskolán, mint a Víztudományi Kar jogelődjeinél a felsőoktatásban eltöltött ideje 82 félév volt. A 2015/16-os tanévben, felsőoktatási pályafutásának negyvenegyedik tanéve során, az Eötvös József Főiskola Vízépítési és Vízgazdálkodási Intézetétől vonult nyugállományba. Munkásságát kezdettől fogva jellemezte a szakmai elhivatottság, a diákok felé mindenkor közvetített maximális figyelem. Az oktatásban és a kötelező tanórákon kívül is segítőkész volt tanítványaihoz; nemcsak a tananyag elsajátításában, de az általa rendszeresen konzultált TDK-munkák, pályamunkák és szakdolgozatok elkészítése során is értékes elméleti és gyakorlati ismereteket oktatott.

Munkáját – szakterületéből kifolyólag - jellemezte a kifejezetten sok terepmunka és mérőgyakorlat. Szakterületét mindig a technikai fejlődést, fejlesztéseket figyelembe véve, önmagát továbbképezve, és az általa oktatott – geodéziai és térinformatikai – szaktárgyak tananyagait folyamatosan fejlesztve végezte. Tagja volt a Magyar Mérnöki Kamarának, és aktív mérnöki tevékenysége során szerzett tapasztalatait mindig kamatoztatta az oktatásban is. Törekedett arra, hogy tanítványai a legmodernebb technológiákat és mérési módszereket sajátíthassák el. Ennek érdekében az intézet és a főiskola pályázati és külső megbízásos tevékenységeiben is mindenkor nagyon aktív részt vállalt, melynek során azon kívül, hogy az intézet eszközparkjának fejlesztésében elévülhetetlen érdemei vannak, munkatársaival és tehetséges hallgatóival egyaránt közös tevékenységeket tervezett meg és folytatott.

Részt vett intézete összes, nemzetközi együttműködésben kivitelezett pályázatának és élőhely-rekonstrukciós tervezési munkájának előkészítésében és végrehajtásában az 1980-as évektől nyugállományba vonulásáig. Ezek jelentős része mecseki, dunai, gemenci mérőgyakorlatok keretében, a hallgatók maximális lehetséges bevonásával valósult meg. A nemzetközi diákcsapat számára angol nyelven vezette a gyakorlatokat. A kötelező általános geodéziai és dunai hidrogeodéziai mérőgyakorlat tematikáját magyar és angol nyelven is kidolgozta, mindkét nyelven naprakész segédleteket készített, és e gyakorlatokat magyar és külföldi diákjai számára lelkesen szervezte és vezette.

Nyugállományba vonulása után is szívesen vállalt meghívott oktatóként alkalmanként óratartást. Diákjai és munkatársai között egyaránt megbecsülés, köztisztelet és népszerűség övezte. Oktatói tevékenysége és mérnöki munkája során mindenkor a természet szeretetére, ismeretére és tiszteletére nevelte hallgatóit, és példát mutatott a vele együtt dolgozók számára is.
Szenvedélyes horgász volt. A Kádár-szigeti Duna szakaszt úgy ismerte, mint a tenyerét. Sok idős horgásztárs a tanú rá, hogy amikor senki nem fogott egy halat sem, Neki mindig csobogott a szákjában egy –két potyka. A tanyáján számtalan vendég töltött el derűs órákat, kóstolta meg a finom halászleveit, sült keszegeit.

Mindig vidám, jókedélyű oktatójuk halálának hírét volt kollégái és a Baján végzett „vizes” mérnökök megdöbbenéssel fogadták. Nyugodjon békességben.