Ivóvízhiány alakult ki az ország északi részében, a Budapesti agglomerációban több településen sem folyt víz a csapokból. A szolgáltató részleges korlátozást vezetett be a vízhasználatot illetően. A vízhiány témájában felmerült kérdésekre Goda Zoltán, a Kar Víztechnológiai Oktatóbázisának tudományos segédmunkatársa válaszolt.
Baján és környékén lehet-e számítani ilyen jellegű korlátozásra, és ha igen, akkor várhatóan mikor?
Valóban, az ország két településén, Pécelen és Gödöllőn alakult ki ivóvízhiány, ezért részleges vízkorlátozási szabályozás elrendelésére volt szükség. Ez egy meglehetősen radikális, de mindenképpen szükséges intézkedés, amelyre Magyarországon mostanában ritkán volt példa. Fontos azonban leszögezni, hogy az ivóvízhiány kialakulásában jelentős szerepet játszik az emberi tényező is. Nem feltétlenül arról van szó, hogy nem áll elegendő víz a rendelkezésünkre, sokkal inkább az jelenti a problémát, hogy a csúcsidőszakban (ez általában a késő délutáni, kora esti órákat jelenti) olyannyira megnő a vízigény, amelyet az ivóvíztisztító művek technológiai egységei már nem képesek ellátni. Tudatosabb vízhasználattal megelőzhető lenne a probléma.
Baján egyelőre nem fenyeget az a veszély, hogy vízkorlátozást kellene bevezetni. Az ivóvíztisztító technológia kapacitása 10.500 m3/nap, a napi vízfogyasztás pedig ezekben a forró napokban is kb. 7.000 m3 körül alakul. A Vízmű két felszín alatti víztározója, valamint a kórház mellett álló magastározó gondoskodik arról, hogy a csúcsidőszakban se okozzon gondot a megemelkedett vízfogyasztás.
Volt-e a korábbiakban a környéken hasonló jellegű vízhasználati korlátozás?
A ’80-as évek második felében és a ’90-es évek elején a bajai iparnak hatalmas vízigénye volt, amelyet jórészt a közüzemi ivóvízhálózatról elégített ki. Ebben az időszakban bizony előfordultak olyan napok, amikor 18.000 m3 víz fogyott Baján, melynek következtében nyomáscsökkenés, vagy részleges ivóvízhiány alakult ki. Ez mára megváltozott, a napi ivóvízfogyasztás még a legmelegebb nyári időszakban sem éri el a 10.000 m3-t.
Hogyan takarékoskodhatunk a vízzel a rekkenő hőségben?
Mi, fogyasztók is sokat tehetünk azért, hogy ne alakuljon ki ivóvízhiány. Nagyon fontos lenne odafigyelni a tudatos ivóvízhasználatra. Megszoktuk, hogy a nap bármely szakában korlátlanul rendelkezésünkre áll az ivóvíz, így nem fordítunk kellő figyelmet arra, hogy azt mikor, milyen mennyiségben és milyen célra használjuk. Megjelentek és néhány tízezer forintért bárki számára elérhetővé váltak a 6-10 m3 térfogatú medencék, amelyek feltöltése mindenképpen többletfogyasztásként jelentkezik. Mivel tartós aszály alakult ki, ezért a házikertek locsolása is megemelkedett vízigényt jelent. Ha csak a kert locsolását és a medencék feltöltését le tudnánk választani az ivóvízszolgáltatásról, és erre a célra kútvizet, vagy esővizet használnánk, valószínűleg jóval ritkábban kellene szembesülnünk az ivóvízhiány problémájával. Ahol fúrt kút nem áll rendelkezésre, ott célszerű a locsolást és a medencefeltöltést a hajnali órákra időzíteni, amikor eleve alacsonyabb az ivóvízfogyasztás. A gépjárművek mosásával pedig biztosan meg lehet várni a kánikula végét.
A klimatológiai előrejelzések sajnos azt vetítik előre, hogy egyre gyakoribbá válnak a mostanihoz hasonló hőhullámok és a hosszabb, aszályos periódusok, amely megnövekedett terhelést jelent majd a hazai ivóvízellátásra. Ez azonban tudatos vízhasználattal és takarékos szemléletmóddal fogyasztói oldalról jelentősen csökkenthető.